Király Attila : Gyöngytündér

Adamikné Szendrő Katalin – Esztergom

Kitárult az ajtó, s ült ő,
varázslatával a gyöngyfűző.
Szelíd természet, hozzá szorgos kezek,
csak úgy tódult köré a sok gyermek,
menten betöltötték az egész termet.

 

Körbeülték az asztalát,
tiszta tekintetükben
egyszerre csillant fel
kíváncsiság és rácsodálkozás:
– De szép? Jééé? Nahát!?


A játszva tanulás közös öröme,
az „én is megpróbálhatom?”
félénk bátorsága lengte
körül azt, ki szívéből fűzött gyöngyöt,
s ezt a lelkesedést, kezet nyújtva várta.

Az egyik apróságnak gyűrű kellett,
a másiknak széles karkötő,
nyakláncba fogott az egyik szülő,
s ahogy teltek-múltak a percek,
úgy szelídült meg a sok kis lókötő.

 

Fiúk és lányok édesanyák ölében,
kicsik és nagyok úgy fűzték fel
egymás után a színes gyöngyöket,
ahogy majd felnőttként, türelmesen
a tegnapra a mát, és arra a holnapot.

 

Tán még idős korukban is járni fog fejükben,
hogy a gyöngyfűző róluk percig sem lemondva,
bízvást kereste, és meg is találta
a rejtett csodát a lelkükben.

 

Hangja törődő, igazgyöngy tiszta,
a kezdő, kissé még ügyetlenkedő
kezecskékkel az apró gyöngyöket
gondosan a damilra simítja.

 

Az őt figyelő szemek fényét
mosolya ragyogásával
tölti meg, s teszi mindezt
önzetlen lényként, kiből
végtelenül képes áradni a szeretet.

 

Felfűzött gyöngyeivel együtt
ajándékozza annak, aki kéri,
ezek olyan kincsek, melyek
mércéje az égben gyökerezik,
és a jó Isten önzetlenül méri.

2012. 12. 02. 23: 30
2014. 09. 10.

——————————

Az első harmadáig jutottam, ez egy versszerűvé erőszakolt próza. NHI

Legutóbb szerkesztette - Király Attila
Szerző Király Attila 83 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.