dudás sándor : Különös táj

 


Mozgó képekkel

zuhog rá az élet,

benső zajhullámokra

hull, szóródik rajta szét.

Csontlátó mélységből

felívelő Szem a részleteket

úgy kortyolja,

angyalok poharából

kóstol fénynektárt,

színcsengés röpíti.

A látvány

befelé-kifelé

egyensúlyozva

harmóniázik.

Nyelvébe mártja

a megfogalmazás

módozatait,

formák ujját

keresi, tapintja,

beléfogódzik:

azt mondják ez vers.

Láthatatlan fonállal

összeköti azt, ami

továbbszökésre készteti.

Tudhatatlan Kimértjéből

nagyot harapnak

a dobbanások,

szívét használva étekül.

Ha hiányérzet járja,

az soha nem madárhiány.

Különös táj az emlékezet.

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.06. @ 17:30 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.