a képen gyermekem és édesapám látható
Apám!
Te végtelen búzamező!
Hajladozol csendesen,
aranyló kalászod töri a szél,
messzire hordja erős magvadat,
de bármilyen nagy a távolság,
örökre veled marad.
Apám!
Beértél már rég,
arattak is sokszor,
nagy kombánjok zúgtak hátadon,
haraptam minden nap kenyered,
majd új tavasz jött,
szántották fekete földedet.
Apám!
Egy marékkal testedből vettem,
itt őrzöm, mint gyermek az utcán talált
apró kavicsot tenyerében,
mert lesz még búzamező,
ablakom alatt ring majd a szélben,
kihull a kalászból a mag,
de ott lesz unokád kezében.
Legutóbbi módosítás: 2014.08.06. @ 17:21 :: Kató Marianna
