Böröczki Mihály - Mityka : Kovász

 

A magtól lisztig tartott a fohász,

míg lassan élni kezdett a kovász,

etették liszttel, vízzel napra-nap,

és várták, amíg friss erőre kap,

míg új élet nem futja át meg át,

míg nem ontja savanykás illatát,

és jött a teknő, irgalmas kezek

gyúrtak szapora lélegzeteket,

és föláldozva magát, mint a szent,

a teknő végin megadón pihent

a kovász, ami lassanként fogyott,

emlékezem,mert sokszor voltam ott,

míg apró, hajlott, huncut nagyanyám,

átgyúródott az égbolt kék falán,

majd nagy nyugodtan folytatta a sort,

a kemence már rég izzítva volt,

s míg ráncolt arca vak tűztől derült,

az öröm kerek darabokra sült,

s én tudtam, hogy az Isten enni kér,

úgy illatolt a frissen sült kenyér.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.18. @ 07:06 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.