Marthi Anna : Papírlepedő

ha volna kishajó

csuklódon kacsázna hajszáleres habon

ha volna kisfenyő

harmatos tiszafák közt óriásra nő

ha emlékem róka farkú kincs

fáskamrámból leslek hasábok résein

ha volna felhőkarcoló

szép kezem rajzolna neked valót

ha volna titkom a könyvek léptein

felidézném lelkemben szerelmes kétségeid

ha volna leleményes kulcscsomóm

ujjaid nyitnák ki borostyánágas kapum

ha volnék bélyeg átlátszó boríték vizen

feladnám lelkem most hozzád vigyen

ha volna könny pár dolgos fellegen

szavas papír gömbölyödne cérnaszálas betűiden

ha volna még egy karcsú szép kezem

megölelném a Belőled hullámzó végtelent

————————

Nem is olvasom végig. Kohézió!

Legutóbbi módosítás: 2014.04.03. @ 07:32 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak