Böröczki Mihály - Mityka : Keresztút

„A keresztút az a másfél kilométeres útszakasz, amelyen Jézus a keresztet hordozta. A mai keresztútjárás az evangéliumokból ered. A legelső keresztutat Jézus járta: a Via Dolorosán, a Szenvedés Útját az Utolsó Vacsora termétől Annás és Kaifás háza mellett a Kálvária hegyig. Onnan a Szent Sírhoz, Pilátus palotája mellett a Getszemáni kertbe, az Olajfák hegyétől a Kedron patakon át Sionig.”

 

 

JÉZUST PILÁTUS HALÁLRA ÍTÉLI


Emelt főd tűrte a halált,

s mint aki égbe nőtt,

úgy álltál, óva Barabást,

aki a földig bűnben állt,

s te Pilátus előtt.

 

 

JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET

 

 

A kereszt ott volt válladon,

mint hit és nem teher,

tudtad, a mások bűne nyom,

s marad utánad annyi nyom,

hogy soha nem vesz el.

 

 

JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL

 

 

A test akármit szenved el,

a kínja oly kerek,

bár tudtad, ott fönn egy leszel,

de földre rogyva úgy ess el,

akár az emberek.

 

 

JÉZUS TALÁLKOZIK AZ ANYJÁVAL

 

 

És fájta tövis utadat,

sós könnyel Mária,

ő szenvedte el, hogy ki vagy,

hitt benned, s tudta nem szabad

a csodát várnia.

 

 

CIRENEI SIMONNAL VITETIK A KERESZTET

 

 

Nem érezted, hogy nem lehet,

túllépni a kínon,

a tövis sírt a seb helyett,

és vitte őrült terhedet

Cirenei Simon.

 

 

VERONIKA KENDŐJÉT NYÚJTJA JÉZUSNAK

 

 

És akadt egy, ki mit se félt,

bár leste vak szurony,

és Veronika kendőjét

két kézzel nyújtotta feléd,

a félbe tört úton.

 

 

JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL

 

 

Megint zuhantál, földig ért

másodra a kereszt,

de lelked újra visszatért,

s már alig érezted, miért

erőtlenül a test.

 

 

JÉZUS SZÓL A SÍRÓ ASSZONYOKHOZ

 

 

Az Atya vár, s el nem ereszt,

ti, síró asszonyok,

itt az a győztes, aki veszt,

a hóhért űzi a kereszt,

hát ne sirassatok.

 

 

JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL

 

 

Bár kő és tövis is gyötör,

de hegyre visz erőd,

és elesettségeidből

föl kell kelni és újra föl,

még a halál előtt.

 

 

JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL

 

 

Ha meggyaláztok, én hagyom,

az üdvösség fehér,

ez az utolsó alkalom,

új köntös ül a vállamon,

s a Bárányé a vér.

 

 

 

JÉZUST KERESZTRE FESZÍTIK

 

 

A testem mindent összeköt

kereszt két ága közt,

egy híd a mindenség fölött,

az ember, s Istene között,

s az üdvösség örök.

 

 

JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN

 

 

E halál megváltást ígér,

a szeretet imám,

az igazi hit éltet ér,

s mi értetek hullt, az a vér,

az én Kálváriám.

 

 

JÉZUST LEVESZIK A KERESZTRŐL

 

 

Ragyog Esthajnalcsillagod,

tiéd, Szűz Mária,

Jézust másodszor tarthatod,

és öled mindent összefog

neved imáiba.

 

 

JÉZUST SÍRBA TESZIK

 

 

Krisztust temetni nem lehet,

nem számolja hibánk,

egy mennyországért szenvedett,

és Messiás nekem, neked,

s közös tragédiánk.

 

 

     „Krisztust temetni a Kálvárián és a történelemben – kilátástalan vállalkozás, és az ember igazi tragédiája.”

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1001 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.