Seres László : Alámerülten

Nyomtatás

Mintha leplezné tisztaságát, 

kit a bűn kiválasztott, 

s erényeitől megszégyenül, 

-vágya, hite már csak álca- 

megtűrt kényszeres ár sodorja 

kietlen tengereken 

ismeretlen partok felé. 

Ellenállni fél, kapaszkodik. 

Aki csábításnak enged, 

bűnössé lesz maga is, 

megmérettetik általuk 

-égesse nap, ringassa testét 

álomszigetek kék lagúnáin- 

hajótöröttként, mire lesz képes, 

ha végpusztulás órája üt, 

s az önvád szülte zokszó, 

zúgó szélviharként 

megtépázza a vitorlákat. 

Ki könnyűnek találtatik, 

mentséget keres hasztalan, 

kiutat a hullámsírból is, 

s hol földre hajlik az ég, 

elvérzik Isten markában, 

hiába minden áldozat, 

mit átkok közt fejvesztve 

kalóz módra okoz. 

Mit nyerhet,  s mit veszíthet, 

mellyel nevét ércbe vési 

majd a hálás utókor, 

s ki dönti el bűnben 

mélységét az alámerülésnek. 

Poklok tüze, vagy fénylőn a menny, 

mit jutalmul kap, vagy elveszít 

az ember, ha lelke üdvét 

gyáván eladja másnak, 

hogy mindent megszerezzen, 

-mindegy, szeret, vagy átkoz- 

ha már reménye is szertefoszlik 

a döntő pillanatnak, 

mit koloncként hordozott,

hogy visszatérjen tisztán

újra önmagához.