Radnó György : Az ösztön csábítása

2013 május

 

A föld az égbe esett,

s tiszta sarával mocskolta be az eget,

látogatás célja volt az uralom,

de jól odakent és vége a bizalom, – Ez a mondat nem magyarul van.

most éggel-földdel egybeolvad a test,

nem vacakol, nem kavar csak rest, – Nem derül ki, mitől rest, a következő sortól épp hogy cselekvés indul.

kiszívja a nektárt, lehúzza a reteszt,

hogy újra csak újra uralja az ereszt,

már nincs visszaút, csobban a múlt, – Nem derül ki, milyen múlt, így nem tudjuk, miért lényeges ez a sor.

és jobb zenészként nyúzza a húrt,

szakítja a tokot, rázza a vonót,

szakadásig telítve forrongó folyót,

kéretlenül húzza a bozótban rekedt

törvénytelen cincogó vak medret,

nincs állj, nincs semmi, csak a lét,

mely most issza a laza élet levét,

zöldben pompázó katasztrófák,

báloznak egy utolsót, húzzák a nótát.

A pusztulás nem a vége hanem az eleje,

roppant réteken roskadó veleje,

a mindent borító másság vérének,

rekedtre sikított torkoknak, gégéknek.

Miért is ez a vég, az Isten tudja,

bátor bállal kontrázza a múltad,

s ki mondta e vész-jóslatot már rég,

azokért nem vonyít már az ég.

Csend sebeivel gyógyul a halál,

megrekedt imával telített a talár,

lebbenve árulja el a testet,

mit vitt, szebbet nem festett,

mert csíp az mi eddig harapott,

és harap ami eddig aratott,

jóság porból fürge fákra kent,

dörzse koptatta a csírákat fent.

Vonított a setét gondolat álarca

csak egy kopott fűzfa horpadt háncsa,

vitte a küllős kedves híreket helybe,

rothadó világ fért bele a kehelybe,

Ez az ösztön halála, saját kedvence,

elég a hitben, mint örök égő kemence.

Arcunk tapad az égre, mely festi feketére,

ilyen fény világít örök világosságot felére,

szénné porladva legyen tüzeknek fekélye,

most hallgat a zaj a legjobb akkordra,

az ember félt, próbálta, rászokott a pokolra.

 

——————————

Nem vittem végig sorról sorra a kérdéseim. Nagy gondolat akart ez lenni, de megformáltság híján kicsi maradt. A páros rímek már eleve veszélyesek, ha A Nagy Gondolati Lírát keressük, mert komolytalanná, játékossá teszi a szöveget, nagyon kell tudni, nagyon ott kell lenni, nagyon súlyos, mély mondanivalót kell hozni ahhoz, hogy ez a tulajdonsága a szolgálatunkba álljon: izgalmas kontrasztot adjon a komoly témával.

Légből kapott felsorolást látok, nincs kronológia, gondolatritmus, logikai levezetés, és ahogy fentebb mondtam, valahol elsikkadt a nagy gondolat.

Legutóbbi módosítás: 2013.11.09. @ 20:28 :: Radnó György
Szerző Radnó György 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...