Radnai István : Tengernyi időnk volt van

előttem tenger tengernyi magány

eljön értem a hullám elvinne talán

apró fodrok a félelmetes víz

szorosabbra ruhámat fürödni hív

mit tegyek ha a zöld végtelen

ahol hínár és moszat terem

ahol felszív a polipkarú mélység

csak a hit csak hit és semmi kétség

alattam iszamos part kékség felettem

csak egy talpalatnyi száraz kellettem

a végtelennek fúló széles torkú szélnek

minden oly gömbölyű volt támadnak az élek

az ifjúság kemény húsú vidám és pufók

szája kerek és róla elfüstölt  a csók