Marthi Anna : legyen egy

férfi, legyen neki nő, legyen házuk is, a házon meg tető” (kispál)

 

 

másnapos, szokásos

arra ébredsz, hogy bedugod

a gépet, jack nicholson tartja

szóval még mindig a képet, 

a farkas című film lement

egy éjszaka alatt, míg

te aludtál.

 

elmaradt hát

a kegyelem, üdvösség,

kedvesség, párnacsata,

köszöntés, egy zombie

a kézbe harap

 

holdsipkás karéj

türkiz bébiruhára varrva,

benne kisbaba,

arca olyan mint én

 

a tegnapi ebédet

beitta a takaró, halszag,

sültkrumpli és

érzed az idillt zárja,

hogy reggelre csak

ideérsz

 

félszemű katicás

esernyő alatt elvonuló

gyerekcsapat,

és tejeskávényi idő,

hogy jacket szüneteltesd

 

helyette farkas-éretté

képzelj egy fülcimpát,

ahova belerágható

ez itt, mellkas-éretté

lettek úgyis álmaid

———————————————————–

Anna, most használsz írásjeleket, vagy nem? Így is, úgy is… olyan félig üres – félig telt állapot…

 

Ezeket a részeket nem igazán értem. Nekem, képzavar…

 

és

érzed az idillt zárja,

hogy reggelre csak

ideérsz——— mert itt mi zárja az idillt…? halszag, sültkrumpli? 

 

helyette farkas-éretté

képzelj egy fülcimpát,—farkas-érett fülcimpa… Nos, feladtad a leckét….

ahova belerágható

ez itt, mellkas-éretté—mellkas-érett álmok? – próbálok élni, gondolkodni a költői szabadsággal… de vannak gondolatok, képek… amit képtelen vagyok elképzelni…

lettek úgyis álmaid

 

…és megint itt egy jó vers, és “agyoncsapod” a végét… vagyis néha “belevágsz”, majd otthagysz…

 

Gondold végig, Anna…

 

Hajnal

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak