Seres László : Közönyök közt

2013.06.18. Seres László Vers 10
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kép: Horváth Piroska

Nem az vagyok, akit bennem láttok. 

    Bevallom, én se ismerek rátok.

 

Itt hagytatok, elhulltak őseim,

   barátaim és ismerőseim.

 

Távol a Nap, tévelygek idelenn,   

 mint aki magának is idegen.

 

Járt utakon lábnyomomba lépek. 

Visszafelé. Nem botlom belétek.

 

Kapum tárva, ablakon pókot sző   

sarokvason a rozsdálló idő.

 

Magam elé szívem is kirakom,   

ne törje össze, aki kirabol.

 

Jönnek szembe velem a közönyök,   

magamnak már vissza se köszönök.

 

Átnéznek rajtam, hogy meg ne lássák 

arcomon a maguk arcvonását.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.18. @ 20:54 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.