Pallagi József : A hajnal

 

Eljött a hajnal, s én köszöntöttem,

szívem takaróját elé terítettem,

nem pálmaág, nem is rózsaszirom,

csak amivel nyűtt életem takargatom.

 

Rajta van lám, minden jónak nyoma,

s megbúvik életem bánata, nyomora,

messziről nézve szép, cifra kelme,

közelről egy élet, egy sors rejlik benne.

 

Várja, hogy a hajnal mit hoz mára,

színe milyen lesz, piros, zöld, avagy sárga,

szeretet, remény, kétely virága

hullik-e majd ma a cifra palettára.

 

Eljött a hajnal, s ahogy felfeslett

a sötétből, elé reményemet vittem,

nem harsányat, nem követelőzőt,

csak ami szívemben őszinteségből nőtt.

 

Csak legyen utamon világosság,

adjon az életem kenyeret és munkát,

csak szeretet járja át a napom,

s legyen hova majd fejemet lehajtanom.

 

Tudom, sokan kelnek e reménnyel,

s este fekszenek le kétségbeeséssel,

szánd meg embereid, ó Földanyánk,

s jöjjön hajnaloddal egy igazabb világ.

 

Eljött a hajnal, s én köszöntöttem,

szívem takaróját elé terítettem,

nem harsányat, nem követelőzőt,

csak amit a szívem őszinteségből szőtt.

Legutóbb szerkesztette - Pallagi József
Szerző Pallagi József 28 Írás
Ha hozzám hajolsz, bennem egy lélek csillan, ha tőlem hajolsz, bennem egy ördög villan.