Horváth Nóra : Egykor Isten is így…

 

 

Úgy elfutnék most a föld színéről,

mint egy törpenyúl,

aki az életben maradásért rohan,

a világ vadásza elől.

El innen,

oda, ahol még a sztereotíp imák

rozsdás hitére szálló harmónia

kétszer is meggondolja,

horizontálisan elillanjon-e.

 

A tükörből bámult rám

a sápadt közöny,

nem lehetett emberibb arca,

mégis tőlem oly’ idegen.

Beszédes lett a néma,

a fecsegők mormolni kezdtek

valamit az üres lelkületről,

pedig arról nem lehet,

mégis lehetett mit.

 

Hidegkék vetítővásznon

kemény szavak a felhők,

eltakarják a napot előlem.

Az idegek vékony

cérnaszálon függnek,

meglazult csipeszek

nem bírják tartani

a kötődés súlyát.

 

Légbőlkapott,

érzelemmentes leszek,

magam ura,

szabad,

egykor Isten is így akarta.

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).