Marthi Anna : Gyakorlópálya

 

 

Rébuszaimra várók! Üzenem, 

álmosság szállt le nálam vagy vashiány.

Két Maltofer és fél liter menta tea

modernizálta mondanivalóm,

már tudom, mi hiányzik ma.

Többek közt: “hogy jóra gondolok”,

nem tépázom magamban, minek

írogatok. Bekötött szemmel is

odatalálni, hol az elme úgy 

szerelmeskedik: letolt, s agyával

bámulhatom, mi benne már nem

káposztásodik, hanem nevet,

ki ne vágyná megenni ragrímemet?

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.01. @ 05:17 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak