MARADÉK
( valóságképek villanófényben )
Én lennék hát, ama maradék,
Ki fogak között a ronda ék,
És kimarad a jutalomból,
Lába kilóg a juh akolból,
Ki a mindenből maradt senki,
Kit a kutya sem akar enni,
Kiből már nem lesz soha gyermek,
Mert gondolatként elvetettek,
Kit útszélén árokba dobtak,
Mikor mások virágot loptak,
Kinek élte maga a nemlét…
Én a nyomorult elfeledett,
És kiköpött maradék lennék!
(Pest-Buda 2013. február 5.)
Legutóbbi módosítás: 2013.06.01. @ 05:16 :: M. Laurens