Cinke-füzér – tollas gyöngysor,
dideregve Karácsonykor
fészkelődik havas ágon,
összebújnak, egy se fázzon.
Fönn, az őrszem azt kutatja,
merre jár a süldő macska,
hiszen anyja – teli hassal,
kibékült rég a kakassal.
Ereszről egy szarka lesi
a gazdasszonyt – azt figyeli:
jut-e dióbél a ringó
etetőbe s napraforgó!
Zöldikék és vörösbegyek,
mint szélben a falevelek
röpködnek, s úgy billegetnek –
híre keljen eledelnek.
Horgas, vén tyúk kottyant tiszta
hóban keresgélve s bízva –
kukoricát talál s magot,
mit a pár galamb meghagyott.
Csőre aztán jégre koppan
vörös cserép itatóban…
Jérce inna – csúszik, farol…
Fagyos szél fúj kertek alól.
Jön a gazda, s forró vízzel
jeget olvaszt dolgos szívvel,
majd egy kopott lábost tölt meg –
kulacsát a házőrzőknek.
S ha már kijött az udvarra,
tüzelőt is visz pitvarba –
tojás-szenet míg lapátol,
elege lesz a kabátból.
Megpaskolja a szamarat,
hátáról söpri a havat…
Szomszédolni kész az útra,
megyen Kisküküllőn túlra.
Sajtot tesz, friss túrót, vajat.
Átalvet két jó kosarat…
S megy a juhász… Lóg a lába.
Kaptatnak hegy oldalába’.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Pásztor Attila - Atyla
