Marthi Anna : Képtelenül

mottó: “képekben élek

nem ismertem soha mást”

scoby

 

rózsaszín? kislányruhák közt

bújócskázva

vezetem mint az áramot

feléd e gondolat

baktat

magányos hétköznap

helyett

ma rámosolygok az emberekre

pedig van

ami szenved

olyan felem is

aki üvöltene

hordhatatlan ruha lett minden

amib?l dúvad

kifele a bánat

szemrebbenés nélkül magolnálak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.12. @ 19:36 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak