Szimonov-parafrázis Sch. Tibornak
‘várj reám, s én megjövök’
ha fújsz is rám nagyon
várj, ha szemmel vernek is
kifut rozzant hajóm
várj, ha biztat elvbarát
ne is tör?dj velem:
barlanglakó vén spiné
ki gúnyszót érdemel
várj, ha most nem is vagyok
vitorlám messze vitt
ördöglelked örvendjen
hisz lesz még ünnep itt
várj, ha sárguló színek
búsítják szép szíved
várj, ha táncos lábakon
az ?sz feléd libeg
várj, hisz te mentettél meg
nem tudja senki sem
gy?lölni tudsz úgy, ahogy
tán meg sem érdemlem
