Kovács Ilon : Akadozó nemek

fotó: saját *

 

 

 

 

Emlékeim állóképek:

katonaruhás fiatal vagy,

máskor fotelben ülsz,

vagy fogod a kezem.

 

Azon az utolsó reggelen

nem volt kérdés, sem üzenet.

Előző napi mosolyodat

felváltotta a nyugalom arca,

nem gondoltál ránk,

Anyánkra, hagytál sorsunkra.

 

Fel sem fogtuk azt a napot.

 

A nem megértésre már

nincs könnyem, csak

valami megmagyarázhatatlan

érzés, hogy ehhez volt erőd.

Álmaimban, ha látlak, mosolyogsz,

nem kérdezel, csak tudomásul veszel.

Lelkem mélyén eltemetett kérdések

ritkán törnek fel.

Akkor kicsit korhollak.

Felnőni sem láttál,

küzdelmeinknek nem voltál részese.

 

Nem tudom milyen lett volna,

ha szavaid kísérnek, s ugyanúgy fogod kezem..

 

Télen a hó megolvad a pislákoló

gyertya mellett, meleget üzen.

Most a nyár hagyja hosszan égni a lángot.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács Ilon
Szerző Kovács Ilon 73 Írás
Dunaparti városban élek. Érdekel a világ, és ami benne történik. Szeretek itt olvasgatni, és ha kedvem van írogatok is.