Horváth Melinda : várni Téged

 

igazul kellene várjalak,

igazán levetni minden rongyot – nincs csalás -, 

lefejteni a ráncoló gondokat,

lemosni a rettenést, a riadást, az idegen tekinteteket,

lenémítani a híradót,

habosra rázni a párnában az álmokat,

és simára fésülni a szavakat,

szemembe újragyűjteni az összes régi fényt a tükörből,

az előtted-időből is (és nem gondolni utánad-idővel)

csendes, biztos lázzal kellene várjalak

neked-szépen, igazul-szépen

Legutóbbi módosítás: 2012.08.28. @ 16:00 :: Horváth Melinda
Szerző Horváth Melinda 0 Írás
nem itt lakom, ide csak hazavárlak, megtanult érintésekből a legigazibbal börtönöm, templomom ugyanaz a csend csontüregeimbe néha ólmot önt az est ilyenkor én is hazavágyom mindenség karján a biztos semmibe