Seres László : Korok, villamosok

 

Felülről sajnállak.

Fogantyú, csőváz ring,

belém kapaszkodik 

tíz ujjal,

belém

az eljátszott ifjúságba.

Alattam ülsz,

elnyúlt húsz éved

magadon kívül hagyod,

 nézel rám újra és újra.

Nem érted.

Megtartod magadban

az öregséged.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.06.20. @ 12:28 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.