Marthi Anna : Ősbe térő ösvény

Ma a fákkal gyalogolok,

az autók mellett lelkemben velük szaladok.

 

Ezen az ?sbe tér? ösvényen vadfügék, magyalok, cédrusok

között, magányos tegnapokba öltözötten,

 

dudál vagy hív egy szell? terelte hídra, ahol

bársonyos kavicsokból mozaikkal fedetten lapul

 

és talpam szereti taposni, mintha t?zön járna.

Felforgatnám magamban az isteneket, haló!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:16 :: Adminguru
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak