Most azt írom, ami akaratomon kívül került ide;
amiben akár jelet is láthatnék;
s ha misztikus volnék, tudnám, ki van jelen
minden életmegnyilvánulásomban,
ami nem is az enyim, én csak hordozom,
mint h?séges gyermek a terheket,
mindazt, amit apja bízott rá.
Én nem biztos, hogy tudom:
hova, mit és miért kell vinnem,
pedig mindennap fölkelek, és cselekszem
ahogyan kell, mert bizalmam töretlen.
Van normateremt? élet, és akad, amelyik
keresi a szabályokat, mert tudja,
nem bel?le jönnek, és sajátjaként éli.
Valamikor azt hittem, én vagyok az egyetlen
ember, aki létezik, a többi csak van.
Így voltam valami idegen nyelvvel is,
féltékenyen minden azt tudóra.
Már tudom, így van ezzel mindahány,
és a határok közösek, akárha nem is lennének.
Határtalanul vagyok, mert egynémely dologban
hasonlatos valaki máshoz, talán épp ahhoz,
aki megkett?zte az egyik föltett szövegemet
szent Anzelm istenérvér?l; én meg igyekszem,
mivel kitörölni nem tudom, hát helyettesítem
ezzel a szöveggel, amit akár ki is találhattam volna.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.14. @ 23:06 :: Petz György
