H.Pulai Éva : Elhunyt Csurka István

Nyomtatás

Az életének 78. évében elhunyt Csurka István íróról szólva Karinthy Márton, az egyetlen olyan budapesti színház vezetője, ahol Csurka-darabot játszanak, arról beszélt, hogy az alkotó halála után a mű él tovább, a napi politika már nem szólhat bele megítélésébe.

Karinthy Márton író, a Karinthy Színház igazgatója szombaton az MTI-nek nyilatkozva úgy fogalmazott: „most már a mű él tovább Csurka Istvánból, és azt játszani kell, mert kifejezi azt, amit a világról gondolt, több, mint az ember és tettei”.

„A napi politika már nem tud beleszólni drámáinak megítélésébe, a mű vegytisztán áll előttünk, el lehet dönteni, hogy jó író vagy nem, aktuálisat alkotott, vagy nem” – tette hozzá.

„Mint nálunk játszott szerzőről tudok beszélni Csurka Istvánról” – fogalmazott a színházvezető, aki az drámaíró Eredeti helyszín című művét még tavaly szeptemberben mutatta be. Mint mondta, a darabot továbbra is műsoron tartják, hiszen a közönség szereti, és nem a politika diktálja egy színház műsorát, hanem a műsorpolitika. „Jó darabokat játszunk, jó szerepekkel, és ez olyan” – mutatott rá.

Mint kifejtette, a Karinthy Színházban gyerekkora, kamaszkora nagy sikereinek egyik szerzőjeként tőzte műsorra az író darabját. „Nagyon szerettem mint drámaírót, mert éles nyelvű, pontos képet adó, a hetvenes évek Magyarországát nagyon ismerő és szemléletesen bemutató szerzőnek ismertem meg” – fogalmazott. Hozzátette: úgy gondolta, Csurka darabjai ma is aktuálisak, közülük az Eredeti helyszínt játssza a színház, amely bizonyos értelemben a mára is hajaz, akár az Új Színház körül történtekre is.

Csurka István drámaírói munkásságát méltatva elmondta: remek dialógusokat, remek szerepeket alkotó író, akinek szerinte legalább négy-öt olyan darabja is született, amelynek helye van a magyar drámairodalomban. Ezek közül talán a legismertebb az Eredeti helyszín mellett a Házmestersirató, a Deficit és a Ki lesz a bálanya?

Karinthy Márton szólt arról is, hogy az Eredeti helyszín című darabot a rendező Böhm György választotta a színház számára, mint remek szerepeket nyújtó, nagyon aktuális darabot. Mint mondta, újabb Csurka-mű színre vitelét egyelőre nem tervezi. „De hát ki tudja még mit hoz az élet” – tette hozzá.

A külföldön tartózkodó Böhm György, a darab rendezője az MTI-nek adott rövid nyilatkozatában azt mondta, hogy Csurka Istvánt mint írót tudja értékelni: darabja, amelynek színpadra állításán dolgozott, kiváló.

MTI

Csurka István Döglött aknák (a teljes film: 2:08:51)

Irodalmi munkássága

Novellák

Hamis tanú (1959)

A ló is ember (1968)

Nász és pofon (1969)

Kint az életben (novelláskötet)

Drámák

Ki lesz a bálanya (1962)

Szájhős (1964)

Moór és Paál (1965)

Az idő vasfoga (1967)

Deficit (1970)

Döglött aknák (1971)

Szék, ágy, szauna (1972)

Eredeti helyszín (1976)

Nagytakarítás (1977)

Versenynap (1977)

Házmestersirató (1980)

A hatodik koporsó (2011)

Írószövetségek harca (2011)

Megfilmesített művei

Amerikai cigaretta (1977)

Gálvölgyi János műsora (1989)

Hét tonna dollár (1973)

Miért rosszak a magyar filmekő (1964)

 Lang Róbert fotója (forrás: litera.hu)

Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. Tanulmányai után szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. Csurka István a 60-as évektől novellákat és drámákat is írt, leghíresebb színdarabja az 1980-as Házmestersirató volt. 1969-ben és 1980-ban is József Attila-díjat kapott, 1980-ban Alföld-díjjal jutalmazták, ugyanebben az évben elnyerte a színikritikusok díját. 2011-ben megírta a trianoni témájú A hatodik koporsót és az Írószövetségek harcát, amely az értelmiség mai állapotáról szól.

„Drámaírói munkássága már mennyiségében is jelentős, de minden valószínűség szerint ő alkotta a legtöbb időtálló művet is, s alighanem ebben a műnemben érte el legnagyobb sikereit. Tevékenysége igen szerteágazó, ha olyan – részben mellékterméknek, kapcsolódó műfajnak számító – alkotásokat is figyelembe veszünk, mint a hangjátékok, tévéjátékok. Egész írói pályájának – s ezen belül drámáinak – megítélésében nem kevés gondot okoz, hogy művei megírása, illetve megjelenése és előadása között sokszor hosszú évek telnek el. (…) Eddigi életművének két kiugró, meghatározó drámája a Ki lesz a bálanya és a Deficit. (…)

Csurka István drámái valószínűleg nem szatírák a műfaj szerint, noha szatirikus elemeket jócskán fedezhetünk föl bennük. Az írói világkép és az adekvát formai megoldások ellentmondanak e műfaji beskatulyázásnak. (…)

Drámái, mint minden más munkája is, azt tükrözik, hogy Csurka Istvánt mindig az egyes ember történelmi dimenziókban is ábrázolható dilemmái érdekelték.” – olvasható a Magyar irodalom története 1945-1975 című kötetben.

Bán Zoltán András a Rivalda 68–69. Nyolc magyar színmű című, Magvetőnél 1970-ben megjelent antológiáról írt kritikájában Csurka István Ki lesz a bálanya? című drámáját mint a könyv messze kimagaslóan legfontosabb és legjobb szövegét elemzi a Beszélőben. „Csurka vérbeli színpadi szerző volt: írt egy darabot, amelyet akárhogy forgattak, mindig jó volt, mindig szellemes és pergő, mindig játszható, morálisan mindig tisztességes és igaz maradt, ráadásul erősen társadalombírálónak látszott, és amelybe mindezzel egyidejőleg úgy volt képes beletitkolni a generációja sárba fullasztása miatt érzett gyászát (és ebbe természetesen mélyen beletartozott a barátja, Czibor János halála miatt érzett fájdalom), hogy mindenki szerint voltaképpen kőkemény bírálatban részesítette saját nemzedékét. Csurka – úgymond – leleplezte generációja rothadtságát, miközben, mai szemmel olvasva legalábbis, éppenséggel megdicsőítette ezeket a féktelen bohémeket, legalábbis bohémségük egyik szintjét, mégpedig a nonkonformistát” – írja Bán.

litera.hu

Forrás:

MTI

litera.hu

hu.wikipedia.org

Címkép:

Reismann János fotója

(Forrás: litera.hu)