Böröczki Mihály - Mityka : Ördöglakat

A világ végül kiszakad belőlem,

mint jó újszülött, már semmit sem értek,

de lelkem mégse veszitek el tőlem,

s a vadvirágok lábnyomomba lépnek.

 

Csak testem vásik el, a felelőtlen,

de hihetetlen élesek a képek,

a milliárddal egy darabba nőttem,

s a rogyadozó időtől se félek.

 

Ki fogadja majd visszaérkezésem,

ki ringat engem óriás ölében,

és ki lesz, kinek szeme összerezzen,

 

hogy éltem-holtam könnyűn összeérjen,

és ki lesz, aki fölold az egészben,

hogy ott se legyek soha őrizetlen.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.