Boér Péter Pál : Megrovástalanító rovás

 

 

Gusztáv, már nem is emlékezett, mióta öklözött. Igaz, neki voltak a legnagyobb praclijai, ezért magának kellett kesztyűt gyártania. Sem az egyesületnél, sem a kereskedelemben, hasonló méretű ütéstompítót nem tudott beszerezni. Aranykezű volt, akár focistáéknál az aranylábú. Általában, a második perc végére letudta ellenfeleit, a szó szoros értelmében és nyerte az öveket, érmeket, minden egyebet, amikor a mester odalépett hozzá.

– Gusztikám, az utolsó mérkőzésed aranyövét, légy szíves hozd be az egyesületi székház dísztermébe! Ha jól körülnézel, épp a te csodálatos öved hiányzik. Érmek, oklevelek és elnyert vándorövek is koszorúzzák körbe a falat, de gondolj bele, a Gusztáv név megint szép lehet.

– Főnök, én a mai napig meg voltam győződve, hogy folyamatosan szép a nevem, hiszen zsinórba nyerem a mérkőzéseket. Nem rossz az ütőerőm, ezért sohasem kínlódok egy menetnél többet.

– Te csak hozd be fiam! Ott a sarokban – gyere megmutatom -, innen eddig, ezen a polcon szépen végighelyezed.

Gusztáv nem sokat vacillált, örült egy kis reklámfélének, bár az előcsarnokot nem nagyon bámulták a járókelők. Általában ő sem nézte melyik érem, vagy öv éppen kié, de a góré szavát nem árt komolyan venni. Ez a mester, olyan távoli mester volt csak, szinte mindenki maszek módra végezte saját turbózását.

Néhány órával később, nagyot koppant álla a parketten, mikor meglátta az araszos méretű réztáblát, gravírozott írással, a következő szöveggel: “Gusztáv, ugyan a mi emberünk, de brutális szakosztálysértését kénytelenek vagyunk felróni neki. Az övre, gyártója felírta saját elérhetőségét, ezért emberünk, jóakaratunk ellenére sem illeszthette volna ide ezt az övet. Ráadásul, alig olvasható pöttöm betűkkel, egy egyesület nevét is kiolvasni vélem, Company néven”.

Gusztáv megvakarta fejét, megpróbált érintkezésbe lépni – elméleti síkú – edzőjével, de ő a síkot választotta hosszúságban és szélességben mérve. Így elrohant az első gravírozó műhelyig és hasonló méretű táblára vésette. “Mester, nem találtam sehol, de ha kevesli, odaírhatom a többi gyártó nevét is. Sőt, elnézését kérem, hogy csak egy egyesület – sosem hallottam a Company nevű egyesületről -, nevét olvashatják. Összekaparok még néhány nevet – ahol már megfordultam -, hogy kedvére tegyek”.

Újabb edzés következett, de a frissítő elfogyasztása elmaradt. Gusztáv, az előcsarnokban nekiment egy igen szembeötlő, négyzetméteres réztáblának. “Gusztikám, legyél olyan kedves eltávolítani idesanyarított, minden csapat iránti lojalitást felrúgó, pocskondiázó tábládat, hiszen itt a Company mellett az LTD, GT, KFT és egyéb vállalatok nevét is reklámozod”.

Gusztáv valahogy elcsípte az öreget és rimánkodóan, de mérgesen odacsattintotta.

– Főnök, senkit nem akarok leütni a ringen kívül, arra kérem, ezt a marhaságot gyorsan tessék eltávolítani, ilyen vállalatok nincsenek is! Direkt azért írtam így, hogy… De tudja mit, ha annyira hiányolja, összeszedek egy nagy csomó vállalatot, meg legalább nyolc-tíz korábbi egyesületemet és azokat is odarakom, hogy örüljön!

Mire az elméleti mester szóhoz jutott volna, nagy kezű öklösünk már fordult is a vésnöktől és platty, odarakta kiengesztelő tábláját. Ettől a főnök, buksiját megvakarva dicsérte-

– Ez már más, de azért nem teljesen helyénvaló, a házirend tiltja…

– Főnök, kérem szépen – fogta sanyarúra szavát Guszti -, maga is ott volt, mikor kiütöttem Konokot, azt hiszem negyvenkét másodperc után. Nem én csináltam ezt a – kerülném a ronda szavakat, ezért – prostituált övet. Maga vette át, nálam jobban látta mi van rávésve.

A mester meglapogatta vállát, aztán hazamentek. Guszti vakarózott és gondolkodott, mit kéne csinálni. Kiengesztelje, vagy inkább hagyja a fenébe? Valószínűleg úgyis kiengesztelődött, mert nem csinált semmit, csak teljesítette kérését. Hiszen keveselte a vállalatra utalókat, ezért odaírt még néhányat és egyesületeteket is.

Másnap reggel, ajtó nagyságú vésett táblán olvasta.

– Gusztikánk, semmibe vetted megbecsülésre méltó tagságodat, ezért megrovásban részesítünk, tételesen felsorolva. Másodszor is válaszolni mertél, kérdezés nélkül és le merted írni azt, amire megkértünk. Össze-vissza szaladgáltál pihenőidődben, semmibe vetted szakosztályunk szabályzatának szabályzatát, goromba  voltál és még azt is hazudtad, hogy máshol ezt nyugodtan megcsinálhatod. A vezetőedzőt megvádoltad, hogy látta ármánykodásodat. Amennyiben hat napon belül hasonló vétséget követsz el, azonnali hatállyal kizárunk! Döntésünk enyheségét, ökleid nagyságából fakadó hátrányos helyzeted befolyásolta. Ha újra elveszíted a kontrollt és a kérdésekre mersz válaszolni, azonnal kizárunk. Jegyezd meg, hat próbanapod van! Máskor figyelj mesteredre és tartsd be utasításait. Légy körültekintő és ha szétesőben is van a székház, akkor is hazudd azt, hogy nem igaz, erős alapokon áll. Legyél büszke erre a hatalmas rézajtóra!

Guszti nem volt büszke, főleg arra nem, hogy az aláíró – ki tudja miért -, a gyúró segédjének segédje volt. Gyökeres lépésre szánta el magát, SMS-ben kérte azonnali felszabadítását. Más sportolókkal ellentétben, előrelátóan olyan szerződést írt alá, aminek értelmében bármikor kérhette a tagság megszüntetését.

Várt, de nem jött válasz. Küldött még kettőt, aztán három-négy nap után bement a székházba, összeszedte a – súlyra egész szép tömegű – réztáblákat, alanyi jogon a sajátjának tekintve őket. Eltávolította őket és a portásfülke mellett – emlékezett, hogy szerződésben feljogosította magát, tehát nem követ el szabálysértést -, bicskájával hosszanti irányban, kicsit kacskaringósan bár, de kihúzta nevét a tagok névsorából.

           

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.01.08. @ 19:00 :: Boér Péter Pál

Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/