Ketten ballagtak kézenfogva a mezőn, alakjukat élesre rajzolta az alacsonyan járó nap fénye.
— Te tényleg tudsz tüzet gyújtani csak úgy, minden nélkül? — nézett Kenor a lányra.
— Tudok hát — mondta Lángi nevetve —, ránézek bármire, és már ég is. De csak jóra fordíthatom a képességemet — tette hozzá —, mert különben pokolra jutok.
A fiú figyelte a lány ajka körül bujkáló hamiskás mosolyt, aztán elkomorodott.
— Mégis honnan tudod, hogy amikor ezt teszed, az jó? — belenézett a smaragdzöld, opálosan csillogó szemekbe.
Most a leány komorult el.
— Tudom, érted? Ezért születtem. Tudnom kell… — a távolba meredt. — Akarod látni, mi történik?
Azzal választ sem várva átölelte a fiút, és már szálltak is egyre feljebb, suhanva a levegőben. Lángi vörös hajába bele-belekapott a szél, ahogy lebegve leereszkedtek egy hatalmas erdő szélében. Szénégetők dolgoztak ott a boksák tövében, hangya módjára hordták egybe a fahasábokat, hogy azután alágyújtva, faszén alakuljon az öles rönkökből. Egyikük éppen igyekezett a gúla alakú rakás alatt lángot csiholni, de a vizes fa sehogyan sem akart meggyulladni.
Ekkor a lány szeméből vékony, hosszú sugár tört elő, egyenesen a görnyedő alak mellett, be az előkészített máglya közepébe, amely sercegve vetett lángot, és füstölni kezdett. A szénégető mindebből semmit nem vett észre, örömmel intett társának, hogy sikerült tüzet gyújtania. Rövidesen eltűntek a gúlák mögötti kis házban.
— Honnan van ez a képességed? — kérdezte, miközben átfogta Lángi derekát.
— Nem tudom, azt hiszem így jöttem a világra. A nap gyermeke vagyok — miközben ezt mondta, hosszan nézett a reá tekintő barna szemekbe.
Egyszerre úgy látszott, mintha vörössé válnának az erdő fái, a mezők, az ég felhői, minden fenn és lenn.
— Ez egy másfajta tűz… — suttogta a lány Kenor fülébe. — Érzed?
És a perzselő, hullámzó forróság lassan izzó gyűrűt vont köréjük, amikor átölelték egymást, aztán a távolból egy halk dallam rigmusát hozta feléjük a szél:
Jelenj köztünk hő leánya,
izzó testünk lángod járja,
testünk parázs hőben, fényben,
szemed zöldes melegében.
***
Legutóbbi módosítás: 2011.12.31. @ 13:06 :: Rosmann László
