Bakák, s szuronyok közt kihez könyörögjek!?
Könyörgésem bakancsnémaságot terem.
Keresztje ez, s kínzása is csömörömnek:
részegen kóválygok, gyulladt sebszéleken.
Ért?t keresek – én, ki sohase értett,
megbánni istent, ki távozóban int még.
Testmeleg ölt, hogy ne vacogjon a lélek,
mint meztelen ágon az elárvult cinkék.
