Tiszai P Imre : átkozott agyag halmok

*

Nem hullnak göröngyök

csak az eső csap sarat

a barna-feketére pácolt

lakkozott fenyődeszkákra.

Felhők sírnak az égben,

könnyük földre hullva

mossa a félredobált

átkozott agyag halmokat.

Nincs már akarat mi

még egyszer, mint régen

kezed kezébe adná.

Csak nézed viasz arcát,

a halott testet,

ma vele hal meg lelked

és visszasírod azt az estet

mikor ölébe vett

s te kacagva ölelted magadhoz,

kicsi lány az apját.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén