„Nem sajnálod az id?t firkálásra?”
érkezik a hátam mögül hangod
A „m?vet”
letakarom gyorsan,
hogy ne lásd
mint valami titkot
és közönyös arccal az ablakra bámulok
álmosságot tettetve
a papíron dobolva zavartan
Ma valahogy
utolért néhány régimódi gondolat
Ez egy ilyen reggel!
Talán öregszem…vagy az id?t?l félek
ma jobban tudom mindenr?l, mit?l olyan…
mit?l szép annyira
rólad is
Nem tudom, hogy hangzana
ha úgy mondanám el
ahogy ideírtam a szalvétára.
Kinevetnél, azt hiszem.
Közben a csészébe
forró kávét töltesz
Mondtam már mennyire
szeretem, ha nevetsz?
Legutóbbi módosítás: 2011.12.03. @ 12:01 :: Balázs László
