Boér Péter Pál : Bunda

 

A megbundázott mérkőzések elvesztik varázsukat. A játékosok végiglődörgik a játékidőt, a szurkolók pedig – beavatottan vagy nem – egykedvű unalommal, orrukat lógatva végigácsorogják a játékidőt, majd kámforrá válnak.

Minden sportban így van ez. A bunda veszélye az orosz rulett sportágat is megérintette. Tény, hogy komoly tömegek kérdőjelezik meg sport voltát, hiszen az egyik játékos általában – nagyjából minden esetben -, életét veszti, míg a másik jókora summát vág zsebre. Így az orosz rulettet, valahol a sportok és a szerencsejátékok mezsgyéjére szorították, a sokat tapasztalt játékosok legfőbb fájdalmára.

A közönség, a besorolással kevesebbet foglalkozik. Itt a sportfogadás különös formája lép életbe, hiszen a győztesre és a vesztesre is fogadni lehet, arra hogy ki éli túl és ki hal bele. A nyeremény összege nagyjából azonos, a nyertes illetve vesztes személyének eltalálása esetén. Az esetek zömében – pontosan 100%-ban -, a vesztes nem különösebben bánkódik a veszteség miatt, viszont a nyertes annál többet szakít.

Felfigyeltek az egyik ilyen jellegű arénára, ahol az elmúlt húsz esztendőben, sorozatosan, rendíthetetlenül, valószín?leg edzettsége következtében, az egyik játékos állandóan nyert, ami ennek az ágazatnak – nem nevezhetjük se sportnak, se szerencsejátéknak – nem jellemzője. Tudniillik, amint az ókori gladiátorok élete sem tartott évtizedekig, úgy itt sem. Érdekes szabály szerint játszott; hat tölténnyel a két pisztolyra elosztva. Az irányító ember segítségével a sorsolást húsz éven keresztül sikerült úgy befolyásolnia, hogy ő mindig nulla, az ellenfél mindig hat töltényr?l indított, ezzel az esélyei jelent?sen csökkentek. Mint ismerjük, a sporteszközök ebben a műfajban éppen hat lövedék befogadására elégségesek. Pörgetni felesleges, akármerre csűri, mindenhogyan csőre kerül egy töltény.

Ahhoz, hogy megértsük a hat tölténnyel dolgozó versenyző lelkiállapotát, tudni kell, hogy az ebben a műsorban fellépők, igen elszánt emberek, akik a fenti arányt még elviselhető esélynek tekintik. Legfeljebb kicsit szorongva húzzák meg a ravaszt. Húsz év után, a mérkőzésvezet? besokallt, amikor egy fizikailag és lelkiekben kevésbé edzett versenyző lépett porondra kocsonyaként remegőn, életéért rimánkodva. A játékvezető úgy döntött, másként alakítja a szabályokat, mint korábban. Megadta a jelet. A versenyzők egymás szemébe néztek. Az egyiknek nyárfalevélként remegett a keze, majdnem kiejtette a sporteszközt, a másik a bizonyosság teljességében fürödve, zavartalan lelki nyugalommal várt a jelre.

Ebben az arénában nem lehet megtagadni a részvételt, ugyanis ekkor a két másodbíró – a futballmeccsekhez hasonlóan a főbíró jobb- és bal keze – maguk is használhatják a sporteszközt a lázadó ellen.

Emberünk úgy döntött, ha halnia kell, ne becstelenül tegye, ezért a jeladásra meghúzta az elsüt? billentyűt és vele szemben, a verhetetlen bajnok fegyvere durrant. Feje felakadt szemekkel nagyot koppant az asztalon, míg ő a hat tölténnyel túlélte. Gyakorlatilag mindenki veszített, az egész fogadó társaság, hiszen a törzsfogadók, a biztos nyerőn és a biztos vesztőn agyonnyerték magukat, két évtizeden keresztül. A bíró valóban nem tett egyetlen lövedéket sem a bajnok forgótárába, de hogy-hogy nem, a cs?ben felejtődött egy töltény. Erről maga gondoskodott, olyan szorgalmas odaadással, hogy a mérkőzés előtt pontosan ellen?rizte mind a két pisztolyt.

Az ilyesmiben járatos emberek egyetlen apró mozdulattal meg tudják oldani, hogy az egyik csődöt mondjon. Megtette.

Hát így ért véget egy gazdag karrier, mérkőzésvezetőnk és a biztos vesztes segédletével. A váratlanul nyertessé előlépettet – aki a sporttárs fegyverének durranásakor maga is eldőlt -, hosszabb idő után lehetett meggyőzni, hogy ő tulajdonképpen nem halt meg. A lekicsinyelt sportág új bajnokot ünnepelt, akinek eszében sem volt még egy hasonló meccsre odakeveredni. Ezt is adósságának lerovására volt hajlandó vállalni, félamatőrként, nem ismerve a körülményeket. Az adósságát is kifizette, hisz annyit nyert, mint még soha. Aztán a mérkőzésvezető és ő elszegődtek dúsgazdagnak, míg az ex-bajnokot kinevezték öngyilkosnak.

Legutóbbi módosítás: 2011.11.06. @ 19:49 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/