Takács Dezső : Kevés szóval

Hallgatag

Még nem mordul mikor támad.

Szirmát nyitja, illat árad.

Ha csikordul, hagyd a zárat.

Szemem mélyén a varázslat.

*

Beletörődve

Tollát tépi egy szelíd madár.

Filmünk lefut, szakadt szalag.

A lélek lázad még, elnyűtt inge testem.

Pergő homokba rajzoltalak.

*

Virrad

Ott fut a hajnal az erdőszélen.

zsenge kökényen csillan a fény,

reszket a lelkem, oltsd el a lámpát,

szellem a farkas, hamar odaér.

*

É-mollban

Varjúláb-mintás köpenyét teríti.

Ájult álmából felnéz a rét.

A tél utolért, engedj belülre.

Dióbél királyfit Isten tenyerébe.

*

Holdudvar

A legnagyobbak ragyognak.

Gyöngyporrá lett lenn a hó.

Különös gyász van a Hold udvarában,

sokan tűntek el, magában ünnepel a csend.

*

Az álom elszállt

Tépett törlőn tapad sarad.

Balod bankár zsebén kutat.

Jobbod koppant, nem jön csoda.

Lassan tárul Isten ajtaja.

Legutóbbi módosítás: 2011.01.11. @ 11:00 :: Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.