Marthi Anna : hatszor hatodik csendem végre

Hófehérke pompás kis törpéje
Búbor-Vidor szende és kuka
egyben: benned mindegyikük,
néha tudorkodsz, olykor
beteg leszel…ha felb?szítnek
morognál, no azt nem
teszed: panaszod hallgat,
s míg Hófehérkéd többet
szundítana, leveszed
róla a szomorkodást,
minden arcban rolónk,
megírod az egyetlent,
a változást…s mi az ?
kíváncsi leszek mégis
arra rá jön-e, tennie
bármit akkor érdemes,
ha isteni szemérme adott

bármit mond is, rég felkutat.

——————————

Kedves Szerz?, ez most nem lett irodalom. Sajnálom.

Legutóbbi módosítás: 2011.01.05. @ 12:06 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak