Tíz év telt el. Id?nként járok a 44-es úton, de a narancssárga ruhás n?t többé nem láttam. Most mégis eszembe jutott: talán a korai kelés és hosszú autózás miatt. Talán a november, a szitáló köd miatt. A kiradírozott fák miatt.
Szaggatott bokrok, hiányos fatörzsek: sötét és világosszürke, fekete csíkok. Bogyók és halott levelek az ágakon. Kökény és galagonya szegélyezte kanyargós út. F?szálak és harmatcseppek.
Ez nem a 44-es út.
Az unokám holnap lesz egyéves. Kezemben legfeljebb, ha háromszor tartottam. Pihés, tejillatú feje belesimult a karomba, ujjacskái puhán zárultak ujjamra.
Megdörzsöltem a szememet a szemüveg alatt.
Nyerítés. Egy testes, id?sebb kanca ügetett egyedül a réten. Lába nedves volt a harmattól. Izmos hátáról pára szállt fel. Nyerget nem viselt. Az üres útra pillantottam, a ködös aszfaltra, majd vissza a lóra. Már messze járt.
Megráztam a fejem és felcsavartam a zenét.
Háztet?k pirosas-barna, szögletes foltjai tünedeztek el?. Jobb fel?l, egy földútról, traktor kanyarodott fel. Rengve, dülöngélve követte egy ponyvás pótkocsi.
Szemb?l egy távolsági busz közeledett. A vezet? jobb kezét a hatalmas kormánykeréken tartotta. Baljával felnyúlt, megigazította a visszapillantó tükröt. Keze elid?zött a magasban. Az ablaktörl? a párával küzdött. A sof?rülés mögött rázkódott a sárga m?anyag függöny. A busz többi része elveszett a ködben.
A tükörben egy alacsony, vörös autó t?nt fel. Szokatlanul gyorsan jött, ezért lehúzódtam. A fejtámlákat tehénmintás m?sz?rme borította.
Durranás és csattanás elölr?l.
A pótkocsi kilengett. A szürke ponyva meggy?r?dött csíkjaiban feny?t?k lapultak. A feny?t?kön vízgömbök. Cseppbe formálva a piros autó, az elmosódott, szürkésfekete bokrok.
A kocsi megperdült alattam és én tehetetlenül kapaszkodtam. Feszítést éreztem a lábamban, mintha egy nehéz terhet egyensúlyoztam volna a hátamon.
Bokrokat láttam egészen közelr?l.
Aztán egy darabig semmit.
Ismét bokrok. Kökény harmattól síkos, szúrós ága, kerekded, elszürkült levelei. A kék termések hamarosan feketére fagynak. Lili nagyi nézett velem szembe. Mennyi ideje is, hogy utoljára láttam? Húsz, huszonöt? Legalább huszonöt.
– Katusom, jól vagy?
– Lili nagyi?
A konyhájukban álltam. Kaporillat. Lili nagyi nevetett. Keze tojásos volt. Beletörölte a kötényébe, fogókeszty?t húzott és betette a lepényt a süt?be. Mosolyognom kellett, mert ? is mosolygott.
Mennyit mosolygott.
Megszédültem. Le akartam ülni.
De hiszen ültem. A biztonsági öv szorította hasamat.
A szélvéd? irányából köd szivárgott be.
A bal ablakon sem volt üveg. Ismét megláttam a lovat. Békésen nézett rám, párázott a lehelete. Ha kinyújtottam volna a kezemet, meg tudtam volna érinteni az orrát.
Nem tudtam kinyújtani a kezemet.
Lili nagyira néztem, ott álltam mellette.
Átölelt és mosolygott. Felmentünk az emeletre. Fényképeket vett el?, számomra ismeretlen emberek, furcsa helyszíneken, furcsa ruhákban: múlt a múltban. Lapozgattam az albumot és hallgattam.
– Na ez az a terasz, ahova reggelente kiültünk Nagyapáddal. Ebb?l az ablakból pedig a tengerre lehetett látni. Ez itt Gretchen szobája. Tele volt virággal. És az a sok könyv!
A politúros szekrény helyenként megfakult. Egy karcolt nyomban tologattam a körmömet, és Nagyapát néztem a fényképeken.
A cd-k szanaszét hevertek a kocsi aljában.
Foltosak voltak és pára csöpögött rájuk.
A tet?csomagtartó csavarozása egy helyen meglazult.
Kék-fehér fények villogtak. Valamivel több járm? állt az úton. A busz az úttesten félig elfordulva állt. Utasok szálltak le. Többen topogtak és egy irányba néztek, mások csendben szitkozódtak.
A nedves aszfalton határozott lépések csattantak. Valaki a kocsim mellett állt, befelé nézett és telefonált.
A lugasban ültem, a másik nagymamánál. A lugason túl egy óriás feny?fa vetett árnyékot a gyepre. A hortenziához szaladtam. Kezembe vettem az egyik világosbarnára száradt fej-gömböt. Két kifakult szirom között pók lapult. Egészen apró ízekb?l állt a lába. A f?ben éreztem a nap melegét.
A falu ködbe burkolódzott. Szürke szalag, telepöttyözve apró, izg?-mozgó foltokkal. Ment? érkezett. Testeket emeltek fel és helyeztek be a járm?be.
Egy közeli tölgyfán egy makk hintázott. A szél meger?södött, a makk lehullott.
Lili nagyi megszorította a kezemet.
– Minden rendben van. Egy darabig én vigyázok rád.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.10. @ 12:14 :: jager_ luca
