jager_ luca : Hazafelé III/III.

háromrészes sorozat 2010 októberéb?l, befejez? rész.

 

Tíz év telt el. Id?nként járok a 44-es úton, de a narancssárga ruhás n?t többé nem láttam. Most mégis eszembe jutott: talán a korai kelés és hosszú autózás miatt. Talán a november, a szitáló köd miatt. A kiradírozott fák miatt. 

Szaggatott bokrok, hiányos fatörzsek: sötét és világosszürke, fekete csíkok. Bogyók és halott levelek az ágakon. Kökény és galagonya szegélyezte kanyargós út. F?szálak és harmatcseppek.

Ez nem a 44-es út. 

Az unokám holnap lesz egyéves. Kezemben legfeljebb, ha háromszor tartottam. Pihés, tejillatú feje belesimult a karomba, ujjacskái puhán zárultak ujjamra. 

Megdörzsöltem a szememet a szemüveg alatt.

Nyerítés. Egy testes, id?sebb kanca ügetett egyedül a réten. Lába nedves volt a harmattól. Izmos hátáról pára szállt fel. Nyerget nem viselt. Az üres útra pillantottam, a ködös aszfaltra, majd vissza a lóra. Már messze járt.

Megráztam a fejem és felcsavartam a zenét. 

Háztet?k pirosas-barna, szögletes foltjai tünedeztek el?. Jobb fel?l, egy földútról, traktor kanyarodott fel. Rengve, dülöngélve követte egy ponyvás pótkocsi.

Szemb?l egy távolsági busz közeledett. A vezet? jobb kezét a hatalmas kormánykeréken tartotta. Baljával felnyúlt, megigazította a visszapillantó tükröt. Keze elid?zött a magasban. Az ablaktörl? a párával küzdött. A sof?rülés mögött rázkódott a sárga m?anyag függöny. A busz többi része elveszett a ködben.

A tükörben egy alacsony, vörös autó t?nt fel. Szokatlanul gyorsan jött, ezért lehúzódtam. A fejtámlákat tehénmintás m?sz?rme borította. 

Durranás és csattanás elölr?l. 

A pótkocsi kilengett. A szürke ponyva meggy?r?dött csíkjaiban feny?t?k lapultak. A feny?t?kön vízgömbök. Cseppbe formálva a piros autó, az elmosódott, szürkésfekete bokrok.

A kocsi megperdült alattam és én tehetetlenül kapaszkodtam. Feszítést éreztem a lábamban, mintha egy nehéz terhet egyensúlyoztam volna a hátamon.

Bokrokat láttam egészen közelr?l.

Aztán egy darabig semmit.

 

Ismét bokrok. Kökény harmattól síkos, szúrós ága, kerekded, elszürkült levelei. A kék termések hamarosan feketére fagynak. Lili nagyi nézett velem szembe. Mennyi ideje is, hogy utoljára láttam? Húsz, huszonöt? Legalább huszonöt.

    – Katusom, jól vagy?

    – Lili nagyi?

A konyhájukban álltam. Kaporillat. Lili nagyi nevetett. Keze tojásos volt. Beletörölte a kötényébe, fogókeszty?t húzott és betette a lepényt a süt?be. Mosolyognom kellett, mert ? is mosolygott.

Mennyit mosolygott.

Megszédültem. Le akartam ülni. 

De hiszen ültem. A biztonsági öv szorította hasamat.

A szélvéd? irányából köd szivárgott be.

A bal ablakon sem volt üveg. Ismét megláttam a lovat. Békésen nézett rám, párázott a lehelete. Ha kinyújtottam volna a kezemet, meg tudtam volna érinteni az orrát.

Nem tudtam kinyújtani a kezemet. 

Lili nagyira néztem, ott álltam mellette.

Átölelt és mosolygott. Felmentünk az emeletre. Fényképeket vett el?, számomra ismeretlen emberek, furcsa helyszíneken, furcsa ruhákban: múlt a múltban. Lapozgattam az albumot és hallgattam.

– Na ez az a terasz, ahova reggelente kiültünk Nagyapáddal. Ebb?l az ablakból pedig a tengerre lehetett látni. Ez itt Gretchen szobája. Tele volt virággal. És az a sok könyv!

A politúros szekrény helyenként megfakult. Egy karcolt nyomban tologattam a körmömet, és Nagyapát néztem a fényképeken. 

A cd-k szanaszét hevertek a kocsi aljában.

Foltosak voltak és pára csöpögött rájuk.

A tet?csomagtartó csavarozása egy helyen meglazult.

Kék-fehér fények villogtak. Valamivel több járm? állt az úton. A busz az úttesten félig elfordulva állt. Utasok szálltak le. Többen topogtak és egy irányba néztek, mások csendben szitkozódtak.

A nedves aszfalton határozott lépések csattantak. Valaki a kocsim mellett állt, befelé nézett és telefonált.

 

A lugasban ültem, a másik nagymamánál. A lugason túl egy óriás feny?fa vetett árnyékot a gyepre. A hortenziához szaladtam. Kezembe vettem az egyik világosbarnára száradt fej-gömböt. Két kifakult szirom között pók lapult. Egészen apró ízekb?l állt a lába. A f?ben éreztem a nap melegét. 

A falu ködbe burkolódzott. Szürke szalag, telepöttyözve apró, izg?-mozgó foltokkal. Ment? érkezett. Testeket emeltek fel és helyeztek be a járm?be. 

Egy közeli tölgyfán egy makk hintázott. A szél meger?södött, a makk lehullott. 

Lili nagyi megszorította a kezemet.

 – Minden rendben van. Egy darabig én vigyázok rád.

 

Legutóbb szerkesztette - jager_ luca
Szerző jager_ luca 20 Írás
elsősorban olvasni jöttem ide, de szeretek fordítani és írni, beszélgetni. szeretek tanulni. mivel a polgári nevem más területen ismert lehet, irodalmi próbálkozásaimhoz felvett nevet használok.