Óe Kenzaburo (大江åÂ¥ä¸â?°Ã©Æ?Ž, Hepburn-átírással: Ã?Å?e KenzaburÃ?Â) a kortárs japán irodalom jelent?s alakja, aki 1994-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.
Óe Kenzaburo 1935. január 31-én Shikoku szigetén, az erd?k övezte Ose faluban született ?si szamuráj családban. Nagyanyja az egyik legismertebb mesemondó asszony volt a faluban, így a világ keletkezésér?l, a japán nép sorsának alakulásáról szóló csodás történetek, legendák körében n?tt fel. Ez a csodavilág gyökeres ellentétben állt a hagyományos nacionalista-militarista neveléssel, melyet az iskolában kapott. Tizennyolc éves korában Tokióba költözött, hogy francia irodalmat tanuljon a Tokiói Egyetemen, és a kortárs francia és egyesült államokbeli irodalom intenzív hatása alatt még diákkorában, 1957-ben írni kezdett., 1959-ben végz?sként Jean-Paul Sartre-ról írta szakdolgozatát.
Els? írói sikere a Mint egy állatot cím? elbeszélése volt, amelyért 1958-ban megkapta a fiatal szerz?knek megítélhet? legrangosabb elismerést, az Akutagava-díjat. Még ugyanebben az évben megjelent els? regénye is (Rügytépés, bárányvadászat), melyben felidézte, hogy dúlta fel a háború a vidéki fiatalság életét. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején több, er?sen egzisztencialista hatást mutató regényt írt. Ekkoriban az új baloldal jelent?s alakja, a japán értelmiség egyik hangadója volt, aztán egyre inkább jobboldalivá vált, de soha nem csatlakozott párthoz, független értelmiségiként kritizálta többek között Japán fegyverkezését.
A hatvanas évek elején Norman Mailer hatása alá került, aki szerint a huszadik század irodalmának már csak a szex, a nemiség maradt megíratlan témaként, s e felfogás jegyében fogant A szexuális ember és a Magánélmények cím? regénye. 1960-ban megn?sült, három gyermeke közül az 1963-ban született Hikari agykárosodással jött a világra. A szül?k ett?l kezdve szinte minden idejüket fiuk nevelésének szentelték, aki páratlan zenei tehetségének és a fejlesztésére fordított energiának köszönhet?en napjainkban az egyik legismertebb japán zeneszerz?.
Hikari születése Kenzaburo életében és munkásságában is fordulópontot jelentett. Addig a politikai, társadalmi kérdések álltak m?veinek középpontjában, ezután pedig magánéletének problémái. Jelent?sek a szül?föld rejtelmes-varázslatos mitológiájának és a modern civilizáció goromba tényeinek kett?s terepén játszódó szimbolikus történetei, mint a Hangtalan kiáltás és a Futball-lázadás – utóbbiért ítélték neki 1994-ben a Nobel-díjat.
Az író a kilencvenes évekt?l a miszticizmus felé hajlik, az élet és a halál, a megváltás alapvet? kérdéseit vizsgálja egyre inkább formabontó regényeiben és esszéiben. A Nobel-díj átvétele után három évre elhallgatott, majd el?állt a monumentális, 817 oldalas Salto mortale cím? regényével, melyben egy szekta sorsán keresztül az ismét egyre er?szakosabbá váló, a terrorizmus fenyegetésében él? világunkat veszi górcs? alá. Mindezek ellenére optimizmusának is hangot ad, s egy interjúban elhangzott kérdésre, mely szerint készül-e újabb könyv megírására, így felelt: „Úgy gondolom, nekünk, íróknak életünk végén a reményr?l kell írnunk. Írnunk kell a remény társadalmáról, a fényes, tiszta jöv?r?l, amely er?t, bátorságot ad. Err?l fogok írni.”
(MTI)
Megjelent m?vei:
Magyar fordításban:
Futball-lázadás (Budapest, 1997, Image; fordította Vihar Judit)
Mint egy állatot (novella; In: Modern japán elbeszél?k, Budapest: Európa, 1967.)
Birka emberek (novella; In: Nagyvilág, 1968/12, 1763-1773. o.; Fordította Vihar Judit)
Szabad tengerjárók (regényrészlet; In: Nagyvilág, 1979/11., 1666-1694. o.; fordította Kalmár Éva)
Különös munka (novella; In: Nagyvilág, 1994/12., 973–983. o.; fordította Vihar Judit)
Futball 1860-ban (novella; In: Nagyvilág, 1995/3., 208-211. o.; fordította Vihar Judit)
További m?vei angolul:
Nip the Buds, Shoot the Kids (1958)
A Personal Matter (1968)
The Silent Cry (1974)
Teach Us to Outgrow Our Madness (1977)
Hiroshima Notes (1982)
Sometimes the Heart of a Turtle (1984)
Japan’s Dual Identity: A Writer’s Dilemma (1988)
Rouse Up O Young Men of the New Age! (2003)
Somersault (2003)
Óe Kenzaburo:
Futball-lázadás
Fordította: Vihar Judit
Óe Kenzaburó regénye egy t?z-víz testvérpár sorsán és egy szerelmi háromszögön keresztül mutatja be a hagyományos és a modern Japán életét, Japán másfél évszázados történelmét.
Macujama, régi nevén Ijo, Sikoku szigetén fekszik, mely különös vidék. Burjánzó növények borítják, s a hegyekben az erd?k mélyén szabadon élnek vadak, madarak, el?zött remeték. Természetes szépségében pompázik a táj, olyan fák n?nek azon a vidéken, amilyenekkel máshol nem találkozhatunk. Ezen a varázslatos helyen játszódik a történet
Részletek a könyvb?l:
„Mintha egy mély szakadék alja futna a fejünk felett, húzódik a téli égbolt keskeny csíkja, a sötét falként összepréselt, örökzöldekkel s?r?n ben?tt erdei út fölött. A délutáni ég lassan folyik el a magasban, színe megváltozik, egyre sápadtabb áradatként ereszkedik alá. Esteledik, mint kagylót a kagylóhéj, az óriási erd?t betakarja az ég. Rettenetes érzés fog el, mintha élve lenne eltemetve az ember. Bár erd?ben nevelkedtem, mégis mindannyiszor, ha az erd?n keresztül jövök vissza a falumba, nem tudok elszakadni ett?l a nyomasztó érzést?l. Ez a lélegzetelállító érzés régen elt?nt ?sökt?l örökl?dik most már nemzedékr?l nemzedékre.”
„Még ha er?szak eltemeti is a világot, akkor is egészségesen, emberhez méltóan nevetéssel kell reagálni, mert ahol már van egy csepp humor, tovább nincs értelme szomorúan, leszegett fejjel álldogálni.”
„Egyszer mindenkinek meg kell halnia. És száz év múlva már senki sem fogja tudni, hogy ki hogyan halt meg. Semmi sem jobb annál, mintha úgy hal meg az ember, ahogyan ? maga akarja.”
Palanovics Norbert
A periféria Nobel-díjasa
[…]
Óe Kenzaburo hatéves volt, amikor kitört a második világháború. Saját visszaemlékezése szerint életét befolyásoló élményként hatott, hogy gyerekkorának egy részét háborús id?kben töltötte. Kilencéves koráig nem sokat olvasott, nagymamája mesélt neki a szül?hazája, Sikoku szigete és környéke legendáiról, történeteir?l. Anyja vette neki az els? könyvet Huckleberry Finn kalandjairól. „Gyereknek és feln?ttnek is ez a legjobb könyv. Apád mondta” –utal az író édesanyja intelmeire, és apjára, aki elesett a háborúban. Gyerekkorában egy másik könyv is hatással volt rá, Selma Lagerlöf története a svéd tájról és a miniat?rré töpörödött kisfiúról, Nils Holgerssonról. „Újra ember vagyok” – a történet végén Nils visszanyeri eredeti méreteit, ez pedig meghatározó üzenetet hordozott a gyermek Óe számára. Saját szavai szerint ebb?l tanulva, történeteiben gyakran ír az emberi méltóságról és annak visszaszerzésér?l.
(…) Írói munkásságának els? id?szakában Japán kapitulációjáról és az amerikai megszállásról ír, amelyet sokszor különös, szexuális metaforába csomagol. Hazáját ezekben meghunyászkodó, inaktív er?ként ábrázolja, és kritikus a jobboldali eszmék táptalajául szolgáló és a háborúban szerinte leszerepelt császárság intézményével szemben. Óe egyébként nagyon is japán írónak vallja magát, novelláiban a társadalmi-politikai korrajzot pedig önmagán keresztül mutatja be. Gyakran egyes szám els? személyben beszél arról, hogy mit gondol, és mit érez a mindennapok japán embere a nehéz helyzetekben. Ezt talán legjobban 1964-ben kiadott könyve, a Személyes ügy (Personal matter) fejezi ki (magyarul nem jelent meg), amelyben el?ször írja ki magából legid?sebb gyermekével, az agykárosodással született Hikarival kapcsolatos érzéseit. A f?h?s, félve saját életének besz?külését?l, el?ször halálát kívánja saját újszülött gyermekének, majd átérezve a felel?sséget, fokozatosan elfogadja fia állapotát. Óe számára ez a fordulópont Hirosimában, az atomtámadás áldozatait kezel? kórházban, egy orvossal beszélgetve jött el. „Valójában nem tehetünk semmit az atomtámadás túlél?iért – mondta neki a doktor. „Még csak a betegségeiket sem ismerjük, de mégis mindent megteszünk. Mindennap ezer ember hal meg, és mégis dolgozunk” – ecsetelte a hirosimai orvos Óénak, aki ekkor döbbent rá, hogy a betegeknek ugyanúgy szükségük van az orvos segítségére és pozitív hozzáállására, mint fiának az övére. A Személyes ügyben beismert érzésekkel és a m?veiben rendszeresen megjelen? apa-fiú viszonnyal tulajdonképp saját magát és gyerekét is megmentette az író.
Ma negyvennyolc éves, autista fia pedig id?közben elismert zeneszerz? lett.
Óe egy korábbi interjúban, és egy m?vében is elmesélte, hogy a Micimackónak becézett gyermek el?ször nem beszélt, de felfigyelt a madárcsicsergésre. Eleinte a madarak hangjának segítségével kommunikált apa és fiú egymással. Hikari pedig jó példája a Nils Holgersson-i intelemnek is: kell? akarater?vel továbblépve, emberré kell válni ahhoz, hogy valaki gyógyultnak érezze magát.
A fiával kapcsolatban Óe megtanulta – és azóta is tanítja –, hogy személyes dolgokról ?szintén és hitelesen csak átélt élmények után írhatunk. Ebb?l a meggy?z?désb?l keletkezett a Hirosimai feljegyzések cím? novellája, amely az atombomba-túlél?k gondolatait és valóságát tárta az olvasó elé. Óe célja ezzel a társadalom és a háború brutalitásának bemutatása mellett üzenet is volt: soha többé háborút. Utóbbi meggy?z?dés végigkíséri életében, és évtizedes ellenszenvet érez a széls?jobb vagy jobboldali eszmékkel szemben. Ennek kapcsán harcol azért, hogy a japán alkotmány háborút elítél? és hadseregtiltó cikkelyeit szó szerint betartsák. Ez azért nem túl könny? a saját történelmi szerepével csak nagy nehezen szembenéz? Japánban. Ahogy Óe nem szereti a nacionalistákat, azok sem szeretik ?t. 2005-ben katonatisztek perlik be, mert szerintük hamisan állítja, hogy a japán hadsereg kergette öngyilkosságba a civileket Okinava szigetein a második világháború során. A per alatt, 2006 és 2008 között egyáltalán nem ír. „Széls?jobbos történeteket, beszámolókat olvastam, hogy megértsem az ellenségeimet – mondta egy interjúban. – Persze, gyorsan kidobtam a könyveket utána.”
Az irodalmi Nobel-díjat 1994-ben, második japán íróként, a hivatalos indokolás szerint egy olyan világ megteremtéséért kapta, amelyben a valóság és a képzelet közösen alkotnak képet az élet kínos vagy nehéz szituációiról.
A díjat odaítél? bizottság megemlíti a magyarul is megjelent Futball-lázadás cím? könyvet. A m?vet az ELTE profeszszora és a Magyar–Japán Baráti Társaság elnöke, Vihar Judit fordította magyarra, aki 1997 óta személyes kapcsolatot ápol az íróval. Abban az évben Óe egy konferenciára érkezettMagyarországra, és ennek apropóján a fordítón? rekordid? alatt, saját kiadásban jelentette meg a Futball-lázadást. „Óe el?ször azt mesélte el, milyen nagy hatással voltak rá a magyar népmesék Ortutay Gyula gy?jtésében, amikor azokat gyermekkorában édesanyja felolvasta számára” – emlékezett vissza Vihar Judit. Óe Magyarországon járva azt is elmondta, hogy a Nobel-díj átvétele után egy évig nem tudott leírni egy sort sem, olyan nagy volt benne a felel?sségérzet.
Óe a periféria írójának gondolja önmagát. Büszkén mondja, hogy míg a japán vezet?k azt gondolják, hogy országuk Ázsia és a világ közepe, addig ? úgy véli, hogy a szigetország periférián van. Akárcsak Óe, aki nem a f?városban született, hanem egy kisebb szigetr?l érkezett Tokióba. De szerinte ez el?ny, mivel a központból nézve sok mindent nem lát az ember. A perifériáról közelítve pedig nemcsak kritizálni lehet a központot, hanem számos emberi történettel annak sajátosságaira is rá lehet mutatni. Társadalomkritikái f?leg Japánról szólnak, de a nagy nemzetközi író-gondolkodókkal és aktivistákkal, például Noam Chomskyval, Edward Saiddal és Amartya Sennel a világ dolgairól is rendszeresen levelezett. Az Óe és Günther Grass közötti levélváltást néhány éve a Népszabadság is közölte.
Maga is elismeri, hogy a külföldi olvasók gyakrabban keresik Murakami Haruki m?veit, mint az övéit. Hozzáteszi, hogy szeretne ismertebb lenni, de tömegregényeket semmiképp nem akar írni. Az öngyilkosságba menekül?, híres filmrendez? sógorának történetét feldolgozó, korábbi írása – angol nyelven az idén jelenik meg – sem tömegregénynek készült. Ennek ellenére, vagy talán éppen emiatt, amerikai és brit kritikusok – még a megjelenés el?tt – 2010 egyik legfontosabb m?vének nevezték.
http://nol.hu/noller/20100129-a_periferia_nobel-dijasa
Egyéb vonatkozó anyagok:
Óe Kenzaburó Budapesten (Budapest, Keleti Kommunikációs és Továbbképz? Intézet, 1997): Óe Kenzaburó angol nyelv? el?adása az Európai Japanológusok Szövetsége 8. konferenciáján, 1997. augusztus 27.
Küls? hivatkozások, források:
MTI
nol.hu/
hu.wikipedia.org
http://www.nobel.se/literature/laureates/1994/oe-bio.html
http://www.kirjasto.sci.fi/oe.htm
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
