Csonka János : A szó jogán

 

 

 

Nem is b?nt?l forog toll kezében,
jellemmel sz?k rostás szavak jajgatása
nyelven pezsg? penészes düh,
minden jegyzett alkotmánya.

De mit alkotás, pazar fejtés,
mit kapar torkából termékeny halálra,
és ki vagyok, hogy ítélkezzem,
mert elítéltek magatok savanyába.

 

Mit érne az ember,
ti búval koszorúzott kis pondró sejtek,
ondó illata csapjon arcon,
ánusz ikrát képes vagyok, nagyot szelek.

De már megint magaddá teszel,
s megvénülök, akár fonnyad fiatal arcod,
s temesd el szabad rontásodat,
mert annak mélyét, te el?bb belakod.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János