írtam neked pár sort a minap,
csak annyit,amennyit
a tabletták nélkül
engedett az eszem…
-de most leraktam ?ket-
s miel?tt újra tenyerembe veszem
elmondok mindent,
hogy a vágy tovább ne öljön,
hogy ne feszüljön rám
mint kin?tt ruha
a saját b?röm…
mert muszáj…
még ha néha
a dombok mögött
is járok,
mert onnan is látszok
el?t?nök hirtelen,
s majd akkor a szavaimtól
csöpög? tejút lesz
kitaposott végzetem…
