Böröczki Mihály - Mityka : Búzakalász apámnak

Nyomtatás

Tudom, hogy nem lehetek gazdag,

és úgy elfogyok, mint az asztag

a masinálás idején,

a törek-illat, az a nagy szag,

csípős ködével perjés vastag

takarót körített fölém,

a traktor pöfögött magától,

a cséplőgép, az elevátor,

meg az a nyári, büszke fény,

a sok napszámos gladiátor,

az olajos kéz jó apámtól,

a nap a klottgatyám delén,

az anyám szitka, meg a zápor,

mi néha megeredt magától,

szép gyerekkorom kék egén,

a munka amúgy ment magától,

mert apám volt a mozgó sátor,

és mellé cövekeltem én,

ki kért akkor a gazdagságból,

ha kévét fosztott napsugárból

aranykalászt sodort a fény,

ki bánja, mért nem lettem gazdag,

ha jó apámtól most az asztag

karát sárgája dől felém.