Lassan lépkedek. Az ágyikómra gondolok, amit fájó szívvel hagytam ott. Nem volt kedvem felébredni. Aludni akartam, álmodni… ehelyett dógozóba megyek, ahogy kisfiam nevezte a munkahelyemet.
Nem sietek. Két néni megy el?ttem. Lassan haladtak, enyhén sántikálva lépkedtek. Kissé távolabb el?ttük egy magas, vékony, csinos n? sétált.
Egyik a másiknak nagyon mondta a magáét. Gyorsabbra vettem a lépéseket, hogy közelebb kerüljek hozzájuk. Tudom, nem illik, de… mosolyogva hallgattam a beszélgetésüket. Már jobb is lett a kedvem, nem sajnáltam a meg nem álmodott álmaimat.
– Nézd, hogy van felöltözve! Ki van az egész hasa, háta, az a semmi blúznak nevezett valami, és az a szakadt rövidnadrág meg minek rá? Nem takar semmit, a fél segge kilátszik. Hogy lehet ilyen kurvásan öltözni? – kérdezte az egyik néni.
– Tudod Bözsi, én is felvenném – simogatott végig a kérdez? karján a másik néni. Kissé hátrafordult, és láttam a huncut vigyort a szája szögletében.
Elnevettem magam. A két néni egyszerre fordult hátra. Menteget?zve felemeltem a kezem:
– Kurvás, de jól áll – mondtam. Az el?z? néni rosszallóan megrázta a fejét. A másik néni rám kacsintott… és én elhaladtam mellettük… még most is kuncogok magamban.
2010. augusztus 11.
Fotó: Net
Legutóbbi módosítás: 2010.11.14. @ 15:37 :: Lénárt Anna