ha már kész a rend
kifényesítve minden ablakom,
testemen csillog a merész n?iség.
betérhetnél egy csokor virággal,
bár nélküle is Te lennél, úgy érzem
tudom már kis heppjeid, pedig…
„nem tépem le ?ket, de neked adom mind”
– mondanád – és lábtörlés után, egyb?l
észrevennéd két csordultig telt szemem
…
lesütnénk, bár szomjasak vagyunk,
hátha ránk omlik az ég is, ha túl..!
kezdenéd – szavakkal próbálkozol –
de dadogásba fullad itt minden szó,
nem ide való, csak a percben élünk,
szépen lecsúszik bennem a várakozás,
fejet hajt benned a csendb?l áradó késztetés,
behódol, levedlik rólunk, akár egy ruha a test is,
mialatt fékezünk egy picit, jólesik az ártatlanság,
s míg fonódni próbál körülöttünk minden, a tárgy is,
es?t kapó felh?-gomolyként kucorodok öledben,
vitathatatlanul fényesebb jóságban, mint mi el?tte volt…
Legutóbbi módosítás: 2010.10.01. @ 21:50 :: Marthi Anna
