Havas Éva : Évezrednyi magány

az esti csendben
bújkáló árny vagyok
nyomomban lépked magány,
nyakamba lihegnek tegnapok,
közben én csillagot számolok
a tejút porában

– s álmodok –

fejem felett
illannak évezredek

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))