annyi setéten örömlött lelkem,
más, ha meg csillag nélküli: holt –
hát legyen akkor! fényzsilipet föl,
jöjjön a napfény, csillag, a hold:
fény odabenn és fény odakinn és
látni se látni – annyi a fény,
nincs pihenés szemnek se a testnek,
értelem illan, fogja sötét.
zökken a ritmus, öntudatára
ébred a verklit már megunó;
rüthmosz a hullám, siklik az úszó,
ütemtudó de félrehuzó:
célja van, élete – az az úszó;
sötétben húz és fény fele tart
el sosem éri, de hajnal hasad.
