M. Fehérvári Judit : Egy Angyal szállt le…

*

 

 

 

 

Egy Angyal szállt le

a vonaton utazók közé

közönyös, monoton arcok

bámultak a semmibe…

még a táj is úgy siklott tova,

akár végtelenben a szappanbuborék,

s csak kattogott minden kerék

néha vinnyogott a fék…

 

Egy Angyal szállt le

a vonaton utazók közé…

ugyanaz ismétlődik

gondolod, de hagyd

kibomlani az egyhangúság

furcsa atlaszát

és ne vakítson el semmi,

hiszen annyiszor elmentél,

bejártad te is a  pályád

világűr méretekben

írtad le az orbitális keringés

Google definícióját…

Lám, ilyen az agyboncolás!

Ugye, tudod, hogy akkor is

csak kattogott minden kerék,

s néha vinnyogott a fék…

 

Egy Angyal szállt le

a vonaton utazók közé

és ők azt hitték,

majd lesírja lelkükről a mázt,

minden szemetet vagy

egyszerűen csak elvegyül,

tágítja az ablaküveg mögötti

teret és fényesre sikálja

piszkát a világnak,

hol könnyekből nőnek

a hegyek is,

hogy az alföldeket övezze

kegyetlen glóriája,

hogy tovább kattogjon minden kerék

és néha vinnyogjon a fék…

 

Egy Angyal szállt le

a vonaton utazók közé

a kupé tömve volt

gondolatokkal és emberekkel

veled és velem is,

meg minden hiánnyal,

mi a Kármán-vonaltól

csak visszafelé lök,

mert már nem elég

a felhajtó erő,

az örök tisztulás útjára

csak az első

kozmikus sebesség repít

és akkor is

csak kattogott minden kerék,

s néha vinnyogott a fék…

 

Egy Angyal szállt le

a vonaton utazók közé

a zsúfoltságban

lecsupaszítottnak és

illuzionistának tetszett

minden jegyzet, könyv

mobiltelefon játék,

hátizsák, laptop és a némaság

mérgezte emberbűz

és egyszer csak

megszólalt…

csöppről csöppre,

mint pergetés idején

a folyékony aranyméz

gördültek ajkairól

a  gyógyító szavak:

„Bocsánat,

megszoptatnám

csecsemőm…”

és dalra fakadt minden kerék

csillagösvényekre tisztult a fék…

 

M. Fehérvári Judit

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.14. @ 15:52 :: M. Fehérvári Judit

Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.