Horváth István : AZ ELSŐ ÜLTETÉS

2010.05.16. Horváth István Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

érzem a kezemen

a szikkadó sár

gyengéd szorítását

 

kissé távolabb

a palánták a rémülettől

még aléltan hevernek

a víznélküli talajtalanság haláltusája

 

egyenként

veszem őket a kezembe

a kis növénykék új helyükön

a kábulatból lassan ocsúdnak

 

lehajolok

fogom a földet

s a föld fog engem

megérkeztem

Legutóbbi módosítás: 2010.05.16. @ 06:47 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.