Csillag Tamás : Különös-kizofrénia-

Hihetelen Magazin 2005
középsulis korom els? sikere

 

  

A busz tömve volt. A hideg liverpooli es? ütemesen csapkodta a busz ablakát. Mary Green unottan nézett maga elé. Boldog volt, bár a tömeg határozottan nyomasztotta. Úgy érezte, mintha figyelnék… Agyában visszapörgette az eseményeket: kellemes vacsora Tommy Starkkal a megnyer? modorú, jókép? ügyvéddel, akinek mellesleg van egy háza Londonban és egy Vicky Dale nev? menyasszonya. Marynek emiatt b?ntudata is volt, ugyanis Vicky a középsuli óta a legjobb barátn?je. Ismerte jól, világéletében féltékeny típus volt. Néha már-már beteges módon. Talán az els? komoly kapcsolata miatt… Még a gimiben történt. Vicky akkori barátja beleesett az egyik felt?n?en vonzó gyakornoktanárn?be, amit persze Vicky hisztérikusan fogadott. A fiú nem bírta Vicky féltékenységi rohamait, ezért szakítottak. Pár nap múlva a fiút holtan találták a helyi halastó partján… A rend?rség nem tudott magyarázatot adni a történtekre. Mary lassan meggy?zte magát: ezt az ügyet sürg?sen tisztáznia kell Vickyvel. Hisz csak feln?tt emberek lennének, biztosan meg fogja érteni. Szerette Tommyt, nem akarta elvenni a fiút Vickyt?l, de az érzelmeknek nem lehet parancsolni…

Hirtelen valami visszarántotta a valóságba. A tarkóján enyhe szúrást érzett. Eleinte nem tör?dött vele, de a szúrás egyre elviselhetetlenebbé vált. Hirtelen a tarkójához kapott, mintha valami lüktet?, éles fájdalomba nyúlt volna. Megnézte a kezét… Véres volt! Felsikoltott, majd elsötétült el?tte a világ. Az utasok felfigyeltek a sikoltásra és kihívták a ment?ket.

 

* * *

 

Mary nehezen tért magához. Valami furcsa fert?tlenít? szagot érzett, mintha kórházban lenne. Kinyitotta szemeit, majd meglepetten konstatálta: egy kórházi ágyon fekszik. Eleinte nem értette, hogyan került oda, nehezen járt az agya az er?s fájdalomcsillapítók miatt. Próbálta megmozdítani a fejét, de a nyakán vastag kötés feszült, ezért csak nehezen és fájdalmasan tudott körülnézni. Tekintetét végigfuttatta a szobán, majd a lábaira meredt. Ekkor szakadt el az utolsó fonál… A bal lába be volt gipszelve! A feszült csendet csak az EKG monoton sípjának üteme szakította meg. Borzasztóan fájt a feje, úgy érezte, mintha valaki belülr?l döngetné a dobhártyáit. Megpróbált felülni, de kötések és a gipsz miatt az a vállalkozás eleve kudarcra volt ítélve. „Vajon hogy kerültem ide, és mennyi ideje fekszem itt?” – kérdezte magától, de hiába kutatott emlékei között, valahogy nem akart összeállni a kép. Most már emlékszik. A vacsora után buszra szállt, majd… filmszakadás. Nem értette a dolgot. Fáradt volt – „Biztos a gyógyszerek.” – sóhajtott fel, majd lassan elnyomta az álom.

 

* * *

 

Borzasztó rémálmai voltak. Álmában Vicky arcát látta, menekülni próbált el?le, majd belezuhant egy szakadékba. Saját sikolyának hangjára riadt fel. A folyosóról hangfoszlányok hallatszottak. Hisz ez Vicky hangja!

– Doktor úr, mégis mi történt?

– Nem tudjuk biztosan. A szemtanúk szerint a barátn?je sikítani kezdett, majd a földhöz vágta magát. Ne aggódjon, a sérülései nem súlyosak: a bal lába eltörött az esés következtében, kisebb zúzódásokat szenvedett a karokon, és szerzett egy nehezen magyarázható sebet a tarkón. Valószín?leg kikarmolta saját magának.

– De mégis, hogy történhetett mindez? – kérdezte Vicky kétségbeesve. Dr. White egy kicsit töprengett, vajon elmondhatja-e Vickynek diagnózisát, amit a legtöbb hétköznapi ember minden bizonnyal csak kinevetett volna. Végül döntött. Döntésében persze nagyban segítette az a tény, hogy Vicky felt?n?en csinos teremtés volt…

– Feltételezésem szerint Mary súlyos skizofréniában szenved, ami eddig nem mutatkozott, de most valamilyen esemény felszínre hozta az elfojtott énjét, aki, hogy úgy mondjam, bosszúból a háttérbe szorításért megkísérelte átvenni az irányítást Mary teste felett. Ez persze hihetetlennek hangzik, de az emberi elme útjai kifürkészhetetlenek…

– Bemehetek hozzá?

– Persze, nyugodtan – hallatszott a doktor hangja. – Nincs mit?l tartania, a narkotikumoktól, amiket kapott, valószín?leg még kába. De kérem, ha lehet, próbálja nem felizgatni a beteget. És kérem, ne maradjon bent sokáig. Igazság szerint látogatási id?n kívül senki sem fogadhat látogatókat.

– Köszönöm Dr. White – felelte Vicky. – Ígérem nem fog sokáig tartani.

 

* * *

 

Mary feszülten fülelt. A hallottak még ott dübörögtek az agyában, amikor Vicky belépett az ajtón. Mosolyogni próbált, de Vicky pillantásától lehervadt a mosoly az arcáról. Volt valami démoni abban a mosolyban…

– Azt hitted, elveheted t?lem Tommyt? Rosszul hitted. Ez még csak a figyelmeztetés volt! Hogy hihetted, hogy nem veszem észre?

– De nem… Én…- hebegte Mary – Mi az, hogy figyelmeztetés!? – villant át Mary agyán a kérdés, de Vicky torz vigyora tálcán kínálta a választ.

– Jegyezd meg, te ringyó, hogy Tommy egyedül az enyém! Senki sem veheti el t?lem. Még te sem.

Mary ugyanazt érezte, mint akkor, a buszon… Ugyanazt a borzongást, ugyanazt a balsejtelmet… Vicky hangja megdermesztette a leveg?t:

– Igen. Én törtem el a lábad, és ez még csak a kezdet. Nincs bocsánat! – mondta, majd nevetni kezdett.

Nevetése visszhangzott a kórterem falain, szinte megbénította Maryt. Felismerte a hangot: ez a rikácsolásba fúló kacaj kísértette miden éjjel, mióta megismerte Tommyt. Marynek ez már sok volt, nem értett semmit. Ez csak egy rémálom lehet! Sikoltozni kezdett, n?vérek rohantak rá… Néhány nyugtató injekció után Mary szemében tompulni kezdtek a fények.  Vicky a folyosóról nézte végig a jelenetet. Mary utolsó emléke Vicky vigyorba torzult arca volt…

 

* * *

 

Másnap hajnalra Mary Greent törött nyakkal találták az ágyában. A kórházi jelentésben a halál okának az „öngyilkosság” felirat volt olvasható. Vicky Dale pár hét múlva Tommyhoz költözött Londonba. Vicky volt albérletében az új lakó épp nagytakarítást végzett a fürd?szobában, amikor a tükör mögött egy rejtett fiókot fedezett fel… A fiókban egy bábu hevert, kitört nyakkal. Egy vudu baba, vagy mi…

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Csillag Tamás 394 Írás
Csillag Tamás vagyok, amatőr poéta... 87 telén születtem, kb 5 éve írogatok. A többit elmondják a versek.