Úgy mentél el, hogy a búcsú
– mint annyi más – elmaradt.
Azóta csak mormolgatom
a bennmaradt szavakat.
Nem emlékszem, kérdeztem-e,
– vagy csak akartam talán,
– hogy élnél-e holtomiglan
egy nagy mackó oldalán?
Mondtam-e, hogy Tenélküled
üresek a nappalok,
és, hogy éjjel attól félek,
hogy nappalra meghalok?
…Hogy nélküled én sem vagyok?
Hogy csak Te vagy énnekem?
Hogy Te voltál bőröm, ruhám,
s most itt állok védtelen?!
Úgy mentél el, hogy a búcsú
– mint annyi más, elmaradt.
Nem tudom, hogy mondtam, vagy csak
mormolom a szavakat…
Legutóbbi módosítás: 2010.03.23. @ 06:15 :: Zalán György