GabeReal Amal Richard the Great : Üres utcán néma léptek

Léptem zeng csak, s körötte csend.

S kacagásod, mely fülemben cseng.

Feltárul elmémben a messze múlt,

s emlékedt?l szívem megtébolyult…

elcsukló könnyem e szavakba fúlt:

 

Sötét estén,

üres utcán néma léptek.

Hazafelé…

Mondhatnám, noha mégsem.

 

Nincs otthonom,

csak egy ház az, amit bérlek.

Az is sok most:

nem vár ottan semmi lélek!

 

Lényem: csendcsap.

Onnan árad, amit érzek.

Köröttem vagy:

életlen hang, tompa képek.

 

Ez maradt meg:

szívzörget? emlék-fények.

Elszaladt egy

szemem el?tt remek élet.

 

Nagynak tartlak…

De ez most már mit sem számít.

Nem siratlak:

reszket? lelkem téged áhít.

 

Szemem sarkán

lelkem egy cseppje kigördül…

Emlékzárvány:

az emészthetetlen, ami fölgy?lt.

 

Legutóbb szerkesztette - GabeReal Amal Richard the Great
Szerző GabeReal Amal Richard the Great 5 Írás
Nagy Gábor Imre vagyok, 3 éves koromban ákombákomokat vetettem papírra, s órákon át képes voltam "felolvasni". De lassan e vágyam feledésbe merült. Midőn néhány éve, egy agydaganatból gyógyulva, egyszer azt rémálmodtam, hogy egy irdatlan magas ház ablakán meredek ki egy távoli, jövőbeli városra, s az ablakon visszeverődött tükörképem: ősz haj, ráncok mögé bújt arc... elszaladt felettem az élet, s úgy éreztem, hogy semmit nem tettem... semmi olyat, amitől büszkén nézhetnék bőröm korcai kozé bújt, rám kérdőn meredő szempárba.... "No igen... Azért írhattam volna mondjuk egy könyvet...Hmm...vagy talán többet is." Felébredtem, s azóta a már ajándéknak számító időt igyekszek kihasználni, s írásra is szakítani belőle.