Azt mondják
Minden változik
És épp a változás az mi
Mára annyit változott
Hogy felvenni a keszty?t
Vagy letenni a lantot
Ábránd csak
És ábránd az is hogy
Majd valami a végén kárpótol
Ábrándozom amíg bírok
Mit veszthetek vele
Az ép elmém
Mire használnám?
Úgysem azzal írok
Van jutalom a végén anyu?
Nem is hogy cél
mert az már nem érdekel
van a végén valami kitüntetés?
Olyan szöveggel hogy
Érdemei alapjául
Szolgálnak egy kiterjedt énre
A kollektív tudatra
Apró elemében
Megrázó megrendít? hatást gyakorolt a
Tágabb környezetére ezáltal a korra.
Miért is szeretnék a végén
Felt?n?en elt?nni
Hogy ego-m piedesztán
Enyésszen el?
Ha nincs kollektív én
És nincs ami az egészet összetartsa
Miben kéne bíznom
Ha semmi sem enyém
Elengedni kell tanulni
Mindent éjjel megfogni
Kezeket kitárni a hajnalon
Így azt visznek amit akarnak
Jár hozzá a fájdalom
olyan dolgokról hallottam már
hogy egy életre megtalálni
és hidd el nálam kevésbé akarja bárki
de a posztón átlátni nem tud akárki
én meg türelmesen tanulok várni
közben megint
Olvadt ?szikéket meg
Nyári barnát hányok
Hogy jobb legyen nekem
Hallucinálok rajzfilmeset
És fényt eszek mint az a csóka
Repedt fazék mosolyod van
Sárangyal a porhóban.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.25. @ 14:58 :: Szendrői Csaba
