Seres László : Megloptál

Itt hagytad

kezed nyomát a kilincsen

a nyitva hagyott ajtón

s látod

önmagába zuhant ami nincsen

testemmé vált máris hiányod

hangod holt barázdák közt

semmivé lett

létünk kottájára felakadt

lóg árván

mint tépett kertajtón a lakat

 

Megloptál

mégsem érzem üresnek magam

beérem én már

egy kevéssel

hogy tudd mit érsz nekem

ha vagy

 

Még itt voltál

felépítettelek bevehetlen várfalat

hogyha már nem leszel velem

neked

már mások se ártsanak

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.10. @ 06:15 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.