Zalán György : Szerelmesvers

Mostanában a szerelem a nyerő téma. De amíg a szerelem lehet kedves egy embernek, a másiknak okozhat bánatot, féltékenységet. Azt hiszem, ezt a kérdést megoldottam! Köszönhetitek Sütinek, aki annakidején a vers második felét kiprovokálta!

 

  

Emlékszem, amikor

először láttalak.

Éppen sétáltam a

budai vár alatt,

 

és mikor megálltam

a Clark Ádám téren,

felnéztem, s ott álltál

fenségesen, szépen.

 

Hosszú pillantással

néztem végig rajtad.

Nem szóltál, s hogy nézzek,

mosoly nélkül hagytad.

 

Karcsú derekadon

megállt tekintetem…

Gondoltam, adhatnál

némi reményt nekem:

 

– eljön még a nap, hogy

én is ott lehessek,

s beteljesülnek a

szép szerelmes versek!

 

Aztán felriadtam.

Nem lehetsz csak enyém!

Felhők tornyosulnak

reményeim egén,

 

meg kell, hogy osztozzam

egy várossal Rajtad…

 

Hiszen a Lánchídon

akárki áthajthat!

 

 

 

Felvetetődött, hogy mi lenne Budapest forgalmával, ha engem a Lánchíd viszontszeretne?

 

Hogyha engem viszont-

szeretne a Lánchíd,

– nem hiszem, hogy tudna

megszeretni mást így -,

 

nem lehetne titok.

Tudná azt mindenki.

Én meg csak szégyellném,

mint aki bent ment ki

 

(Csak az oroszlánok

nem öltenek nyelvet…

Remélem, felfalják,

aki ilyet felvet!),

 

hisz’ korban nem passzol.

Alig múltam ötven,

és vannak fiatal,

új hidak köröttem,

 

de hát a szív szava…

Ki parancsol annak?

Észre se veszem, hogy

más hidak is vannak!

 

– Simogatnám lágyan

bársonyos korlátját,

és már az se fontos,

ha mások is látják,

 

virágszirmot szórnék

az aszfaltján végig.

Mások mit csinálnak,

ha híd kezét kérik?

 

Korlátját kérik meg

talán az apjától?

Mekkora lenne a

lakodalmas sátor?

 

Vashídhoz mi illik,

pap-e, vagy pléh-bános?

Hány tanúja legyen?

Tán az egész város?

 

És amikor a híd

önfeledten táncol,

ki szabadítja meg

derekát a lánctól?

 

…Megmutatná a híd,

hogy a lánc is ékszer.

Dicsérnem is kéne,

– nem tudnám elégszer.

 

Nappal is égnének

rajt’ az összes lámpák,

s ott is tiszta lenne,

ahol nem is látják!

 

Lábait már így is

egyfolytában mossa.

Festék takarná el,

hol eszi a rozsda,

 

elibém terelné

városunk forgalmát,

jól meg is lepődne,

ki rajta most hajt át!

 

Csőrtátva kukkol a

szomszédból a turul.

A féltékenységtől

jól méregbe gurul…

 

Hát még, ha meglátja,

hogy milyen jól mutat,

ha magunkra húzzuk

majd az alagutat!

Legutóbbi módosítás: 2010.03.10. @ 06:19 :: Zalán György
Szerző Zalán György 177 Írás
1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova... A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek. Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :) Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu